Klára Béres

Negyvenéves a Béres Csepp. E könyv az évforduló tiszteletére meghirdetett Én és a Béres Csepp pályázatra beérkezett levelekből összeállított válogatás: minden levél egy-egy példa, támasz, erőforrás az olvasó számár, s egyben tisztelgés a kiváló feltaláló nagyszerű készítménye előtt, mely emberek százezreinek jelentett reményt, sok esetben gyógyulást. Jó olvasni ezeket a leveleket. Az egészségeseknek azért, mert betekintést engednek egy olyan világba, amelyet aligha ismerhet az, aki nem nézett még farkasszemet az elmúlással, mely megrendítő, kemény, mégis szépet, megértést, szeretetet, emberit üzen. A betegeknek pedig azért, mert a sorsközösség átélése bíztatást, segítséget, erőt, kapaszkodót jelent a gyógyuláshoz vezető úton. A levelek rávilágítanak, milyen nagy kincs az egészség, és figyelmeztetnek arra, hogy megőrzéséért magunk tehetünk a legtöbbet. -Édesapám "aranynak" hívta a Béres Cseppet. Az életet jelentette számára. -Valami olyan csodálatos dolog, amiért nem lehetünk elég hálásak dr. Béres Józsefnek és a munka folytatóinak. -A Jóisten után a Béres Cseppnek köszönhetem az egészségemet. -Táppénzen soha nem vagyok, munkaintenzitásom, közérzetem mindig jó. Tavaly én lettem az iskola legsportosabb tanára, pedig én vagyok a legidősebb. -Mára már a Béres Csepp a mindennapi életünk része, és így a betegség elkerüli a házunk táját. -Adagolni kezdtem gyermekemnek, aki három hónap alatt úgy megerősödött, hogy többet nem volt probléma az oviba járás, talán ő az egyetlen gyerkőc, aki nem hiányzik soha! -Jó érzés, ha nem vagyok fáradékony, ha van energiám és kedvem mindenhez. -Mi a legjobb tanácsom? Próbálják ki a Béres Cseppet, inkább előbb, mint utóbb! Ezeket a sorokat a Béres Csepp fogyasztói írták. Lehet ezeknél a szavaknál nagyobb elismerés, szebb születésnapi köszöntés? Mindannyiunk egészségére!

"A Béres Csepp megalkotójának, Béres Józsefnek kivételes élet jutott osztályrészül. Az útról, melyre a Gondviselés vezette, s melyet küldetésként vállalt, soha semmi nem téríthette el. Nem gyűrhették le őt a bürokrácia útvesztői, gyalázkodó féltékenység,előítélet és körmönfont politikai érdekek sem. A benne lakozó rendkívüli elhivottság már életében legendává nemesítette alakját. "Egész életemben szorgalmasan, kitartóan dolgoztam. Sokat küzdöttem az igazamért, azért az igazságért, amiről tudtam, hogy mások javára fordítható. Amikor azt kérdezték tőlem hogyan tudtam kitartani, hogyan lehetett annyi ellenállással szemben bátorságom és erőm, éppen ebben találtam meg a feleletet. Úgy, hogy nem a magam hasznát kerestem, nem a magam érdekeit szolgálta a munkám, hanem eredményeimmel embertársaimon akartam segíteni." Miközben a könyvben végigjárjuk Béres József életútját, átéljük a háború kegyetlenségét, a háború utáni évek bizonytalanságában élő ember útkeresését. Örülünk az első sikereinek, és szembesülünk a tehetetlenség kínjával, amikor eredményei tudományos megmérettetés helyett a politika játékává válnak. Megértjük, mit jelentett egy ellentmondást nem tűrő korszakban a tiltottak közé tartozni, és hogy mit ér a család, a barátság és a segítők támogatása. Láthatjuk a rendszerváltás körüli időszak új reményét, és hogy a kitartás végül elnyeri jutalmát. Mindeközben feltárulkozik előttünk az Ember: a bajtársaiért a halálbüntetést is felvállalni kész katona, a majdnemekkel soha meg nem elégedő kutató, az érzékeny, segítőkész, igazságos, igaz magyar ember, akinek messze világító, tiszta értékrendje kisugárzik azokból a fiatalkori írásaiból is, melyek a hagyatékából kerültek elő, és amelyeket ebben a könyvben közreadunk." (a Kiadó)