Gyula Bodrogi

Süsü, a sárkány igencsak eltér szokványos társaitól, hiszen csak egy feje van. A többi társával ellentétben nem várakat ostromol, hogy a vár bevétele után királylányokat raboljon magának. Inkább lepkéket kerget, és arról ábrándozik, milyen jó volna rózsabimbónak lenni, mert úgy legalább rászállnának a gyönyörűségesebbnél gyönyörűbb pillangók. Szelídségével belopja magát az emberek szívébe. Szülei kitagadják az egyfejű jóságos Süsüt, aki vándorlása során találkozik a királyfival, aki megsajnálja és hazaviszi. Először Süsü idegenforgalmi szenzációként szerepel, s megtanul "rettentően" viselkedni. Azután, mint kőtörő lelkesen cipeli az ország hegyeit. Ha kell, megvédi a várost Torzonborz király ármánykodásaitól. De nem csak hős várvédő. Ha sors úgy hozza, gyengéd lelkű szerelmes sárkányfi, aki képes bármire, hogy meghódíthassa leendő arája, Süsela kezeit..

Ezt a könyvet most, 2009-ben válogatta össze Kaposy Miklós abból a párezer oldalnyi írásból, amit sok év alatt írogattam a füzeteimbe, csak úgy magamnak, emlékként.

"A nyolcvanadik születésnapomon Ádám fiam azt mondta nekem: "Te Papa, csináljunk egy olyan könyvet, amiben van nyolcvan kis történet az életedből, hozzá ugyanennyi jól passzoló étel profi recepttel és persze gusztusos fotókkal, mit szólsz hozzá?" Mit szóltam volna?! Nagyon tetszett az ötlet, de elképzelni sem tudtam, hogyan fog ez a gyakorlatban megvalósulni. Ádám persze már kész volt a válasszal: "Nagyon egyszerűen: te megírod a történeteket, mi Zoboki Zolival, a legjobb főszakáccsal megírjuk a recepteket, aztán elkészítjük az ételeket és a fényképeket." Mi tagadás, izgalomba jöttem: mesélni és főzni is nagyon szeretek." (Bodrogi Gyula) Hogyan barátkozott meg Bodrogi Gyula a pacalpörkölttel? Miért használták a mozifilmeket szállító fémdobozokat sütésre? Mit ettek Törőcsik Marival, amikor egy Skodával megérkeztek Párizsba? Ki volt az, aki 1956-ban több kiló naranccsal és banánnal lepte meg? Hogyan mentette meg az életét Ádám fia egy vadászaton? Bodrogi Gyula mesél. Magáról, a családjáról, egykori kollégákról Gobbi Hildától Sinkovics Imréig, a főiskolai évekről, színpadi bakikról, baráti összejövetelektől és persze vadászatokról. Minden történet mellé kapunk egy receptet is. Mert a Bodrogiak szeretnek enni, de amit még inkább élveznek, az a főzés.