Lajos Boglár

Boglár Lajos tanulmányai füzérré állnak össze a kötet lapjain, akár egy piaroa sámán énekei. Ahogyan minden transzállapot és varázslat az egység felé irányul, és csak a teljesség tükrében válhat beteljesüléssé, úgy ezek a tanulmányok is egymáshoz fűz ve egészként rajzolják elénk a neves etnológus pályaívét. Boglár Lajos gyakran nevezte "mozaikmódszernek" kutatói tevékenységét. Miután megértett és elemzett egy kulturális-társadalmi jelenségkört, megvizsgálta annak más jelenségkörökhöz való viszony át, s végül így ragadta meg és mutatta be az adott kultúra "globális sokrétűségét". Ez a kötet is ennek megfelelően tárja fel Boglár Lajos kutatásainak elvi, elméleti és módszertani hátterét. Az esettanulmányok egymáshoz kapcsolódva állnak össze "moz aikká". Az írások egyaránt szólnak az indián időfelfogásról, szexualitásról és gyermeknevelésről, a sámánizmus kapcsolódásairól a pszichoterápiához, a kulturális adaptáció és a kultúra változásainak etikai és politológiai vetületeiről, a guarani, a w ayana, a piaroa és a botokudo indiánok világáról.

Wahari, a piaroák legfőbb kultúrhérosza, minden állat és növény teremtője, aki minden anyagban jelen van. Az őserdőben vadálla­tot űző indián férfi s az ültetvényeken verejtékező indián asszony minduntalan találkozik Wahari teremtményeivel és mitikus ellenfe­le Kwojmoj, a Mérges Kígyó gonosz alattvalóival, ártó szellemével. Boglár Lajos a dél-amerikai indiánok nemzetközileg is méltán elis­mert kutatója két ízben töltött hosszú hónapokat az Orinoco őserde­iben élő piaroa indiánoknál, vagy ahogyan ők nevezik magukat, az erdei embereknél. Együtt élt és dolgozott velük, megismerte szoká­saikat, hiedelemvilágukat, részt vett titkos, kultikus szertartásaikon. A Wahari egy természeti nép szinte még érintetlen állapotában való megismerésének eleven krónikája. A könyv előszavát és utószavát Halmos István írta, aki 1967-68-ban, Boglár Lajos kutatótársa volt a piaroák között.