Mircea Cartarescu

"Hogyan ejtik teherbe a sárkánylányokat? A szerző a megvarázsol, esetleg: elvarázsol igét használja, az egyik fordító ezt szó szerint látja helyesnek megfeleltetni, a másik a megbűbájol, hopplenyűgöz, hasába dumálja a gyereket kifejezésekkel magyarít aná az illető (nyelvi) aktus lényegét. Miért is vállaltam el ennek a könyvnek a lefordítását, életemnek abban az évében, melyben legkevesebb időm jutott írói munkára? Egyrészt élvezetből; meg barátságból Crtrescu iránt; és mert szeretem és becsülö m a román irodalmat. De van mégvalami. A sárkányok. 1973-ban Dobrudzsában töltöttem katonai szolgálatomat. Csupa bölcsész volt ott, Ioan Grosantól Gagyi Jóskáig és Lázok Jánostól Gicu Teposuig. Barbu Costic ugyanúgy részt vett az esti vagy éjszakai két nyelvű, olykor három nyelvű irodalmi körökön, mint Klaus Hensel vagy Malte Kessler vagy Clin Jormescu. Jó csapat volt. Némelyikük talán emlékszik sárkányológiai esszéimre, legalább a bevezetőjükre, melyben azt fejtegettem, hogy a sárkányok hányf éleképpen nem léteznek: vannak (nincsenek) a Nullsárkányok, a Negatív Sárkányok, az Immaginiárius Sárkányok, a Törtsárkányok, és nincs továbbá a Weierstrass Sárkány, mely mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható. Ha katonai szolgálatom tová bb tartott volna, talán sárkányológiai fejtegetéseimmel is tovább jutottam volna. Lehet, hogy bűntudatom is keletkezett, saját mulasztásom miatt, és ezért is vállaltam el ezt a fordítást? Miért nem született azokból a sárkányos narratívákból és gondo latkísérletekből könyv? Talán mert éreztem, hogy ha én nem is, de megírja majd valaki más? Még játékosabban, még olvasmányosabban, mint amilyennek én szerettem volna a magamét? Mindenesetre, a fordítást igencsak megkönnyítette, hogy nem egy bekezdésn él vagy fejezetnél egészen hangosan így ordítottam fel magamban: dehiszen ezt én is éppen így írtam volna meg! Vagyis konstans déja lu vagy presque lu érzetem volt, úgy értve, hogy ezt én is szinte már megírtam. Ezzel együtt, az ordítás oroszlánrésze mégiscsak a feleségemre maradt, akik kezdetben azt vállalta, hogy segít nekem a fordításban, de végülis a munka nagyobb része őrá hárult. A jól sikerült részekért kérném őt dicsérni, a többiekért tessék engem ócsárolni. Habár egyvalamiben azért azt hiszem, nekem volt igazam, én tudom jobban: hogy hogyan kell teherbe ejteni a sárkánylányokat.? (Szőcs Géza)

'Cartarescu is one of the great literary voices of Central Europe' Olga Tokarczuk, Nobel Prize winner and author of Flights 'Creator of a universe that's caught between dream and reality, Cartarescu is a revelation' El Pais A dreamlike novel of memory and magic, Nostalgia turns the dark world of Communist Bucharest into a place of strange enchantments. Here a man plays increasingly death-defying games of Russian Roulette, a child messiah works his magic in the tenements, a young man explores gender boundaries, a woman relives her youth and an architect becomes obsessed with the sound of his new car horn - with unexpected consequences. Blending reality and symbolism, time and myth, this is a cult masterwork from Romania's most celebrated writer.

Román Solenoid je dielom autora, ktorého meno sa pravidelne objavuje v užšom okruhu kandidátov na Nobelovu cenu za literatúru. V slovenskom jazykovom prostredí sa s nadšeným prijatím kritiky stretla jeho staršia zbierka poviedok Nostalgia (BRAK 2016). Solenoid je tematicky hutný, štýlovo bohatý a textovo objemný semiautobiografický román s prvkami surreálna, ktorého príbeh sa točí okolo fiktívneho rukopisu neúspešného autora. Ten sa z núdze (a vďaka neúspechu na literárnom poli) živí ako učiteľ rumunčiny na základnej škole, svoju profesiu nenávidí, pričom východisko z nej nachádza v metafyzickom úniku z reality do „štvrtého rozmeru“ prostredníctvom spomienok, sna a bujnej imaginácie. Solenoid vnímajú literárni kritici ako opus magnum rumunského autora, ktorého hlas počuť čoraz zreteľnejšie na najvyšších poschodiach svetovej literárnej scény.

Zbierka poviedok Nostalgia obsahuje pät krátkych próz a tie sú zoradené spôsobom, ktorý pripomína skôr román než knihu poviedok. Kniha má Prológ, ktorý predstavuje poviedka Hráč, Epilóg s poviedkou Architekt a medzi nimi sú ďalšie dve "kapitoly": Nostalgia (s poviedkami Mendebil a Blíženci) a REM. Vnútorná štruktúra jednotlivých poviedok je vyjadrená na osi realita - halucinácia - sen. Cărtărescu nerušene prechádza z konkrétnej situácie, z reality do snového stavu a fantázie, pričom zachováva autentickosť a prirodzenosť. Príbehom nechýba typická cărtărescovská predstavivosť a štylistická vycibrenosť. Všetky sa vyznačujú bohatou slovnou zásobou, trópmi, figúrami a obrazmi, ktoré sú popretkávané kultúrnymi odkazmi. Autor používa komplikované vetné konštrukcie, ktoré častokrát dávajú jednotlivým myšlienkam dvojaký zmysel a bohatú terminológiu z rôznych prírodovedných a spoločenských oblastí, čo je vždy veľká výzva aj pre prekladateľa.

Zbierka poviedok Nostalgia obsahuje pät krátkych próz a tie sú zoradené spôsobom, ktorý pripomína skôr román než knihu poviedok. Kniha má Prológ, ktorý predstavuje poviedka Hráč, Epilóg s poviedkou Architekt a medzi nimi sú ďalšie dve "kapitoly": Nostalgia (s poviedkami Mendebil a Blíženci) a REM. Vnútorná štruktúra jednotlivých poviedok je vyjadrená na osi realita - halucinácia - sen. Cărtărescu nerušene prechádza z konkrétnej situácie, z reality do snového stavu a fantázie, pričom zachováva autentickosť a prirodzenosť. Príbehom nechýba typická cărtărescovská predstavivosť a štylistická vycibrenosť. Všetky sa vyznačujú bohatou slovnou zásobou, trópmi, figúrami a obrazmi, ktoré sú popretkávané kultúrnymi odkazmi. Autor používa komplikované vetné konštrukcie, ktoré častokrát dávajú jednotlivým myšlienkam dvojaký zmysel a bohatú terminológiu z rôznych prírodovedných a spoločenských oblastí, čo je vždy veľká výzva aj pre prekladateľa. Jana Páleníková