André Castelot

Mária Lujza (Mária Terézia unokája, I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király leánya) akarata ellenére lett Napóleon felesége, francia császárné. Ferenc császár kizárólag politikai-dinasztikus megfontolásokból adta hozzá Ausztria és Európa legyőzőjéhez. Napóleon maga is csak egy "előkelő hasat" keresett, aki fiúgyermeket szül neki, mivel első felesége, az imádott Joséphine nem ajándékozhatta meg trónörökössel. Mária Lujza szófogadó leányként hajlandó volt frigyre lépni a gyűlölt hódítóval - akit pedig sokáig csak Krampusznak nevezett -, feláldozta magát a Habsburg-család és a haza oltárán. A házasság azonban a várakozásokkal ellentétben szerencsésen alakult - legalábbis eleinte. Mária Lujza engedelmes asszonya, szerető hitvese lett a császárnak, és örököst szült neki. A maga módján Napóleon is szerette "friss, hamvas és naiv" hitvesét. Amikor Napóleon lemondott a trónról, Mária Lujza ismét akarata ellenére cselekedett: szomorú szívvel tért vissza fiával, a Sasfiókkal Bécsbe. Sorsuk, immár mindkettejük sorsa megint csak politikai alkuk tárgyává lett. Castelot a "Napóleon" és a "Joséphin" című műveiben kidolgozott mozaiktechnikát alkalmazva korabeli dokumentumokat, leveleket, szemtanúkat idéz, anekdotázik. Történetírói és szépírói erényei ebben a monográfiában is nagyszerűen egészítik ki egymást.

Vajon lehet-e még újat mondani Napóleonról, akiről eddig állítólag több mint ötvenezer munka jelent meg, akiről írt Balzac, Stendhal, Tolsztoj és Shaw? Igen, lehet. Ezt bizonyítja André Castelot élvezetes monográfiája. A kiváló francia történésznek sikerült új elemekkel és új vonásokkal gazdagítania a számtalanszor megrajzolt portrét. Hiszen maga Napóleon mondta egyszer magáról: "Kész regény az életem!" És Castelot éppen ezt a regényességet aknázza ki: nem annyira történelmi körképet ad, mint inkább pályaképet. És nem széles ecsetvonásokkal fest, hanem a mozaiktechnikát választja. Temérdek jellemző esetet, apró anekdotákat mesél el, kortársakat idéz, "élőképeket" iktat be, az olvasóval összekacsintva jóízűen, élvezettel pletykál. Ezért olyan eleven, mozgalmas, érdekfeszítő a könyve. Mindent látunk és hallunk. Úgy érezzük, ott vagyunk a Tuilériákban és a Notre-Dame-ban, halljuk a wagrami ágyúk bömbölését, bőrünkön érezzük az orosz tél hidegét és Szent Ilona szigetének nyirkosságát. Castelot fordulatos, szellemes könyve mesterien ötvözi a tudományos és szépírói erényeket, és hű tükröt állít a kornak és legkiemelkedőbb személyiségének. Nemcsak a történelmi személyiséget ismerjük meg belőle, hanem az embert, az élő, érző és néha esendő embert is.

Trois-Ilets, egy kis falu Martinique szigetén, 1778-ban. A híres karibi jósnő, Eliama kunyhójába két fiatal lány lép be. A jövőjükre kíváncsiak. A látogatók egyikét jól ismeri a jósnő. Marie-Rose Tascher de la Pagerie, a közeli cukornádültetvény urának tizenöt éves leánya ... Folytatás ›› ő. Eliama hosszan fürkészi a felé nyújtott reszkető tenyeret, aztán felemeli a tekintetét, és csodálattal néz a fiatal lányra. - Nemsokára férjhez mész -mondja halkan-, ez a frigy nem lesz boldog, megözvegyülsz, és akkor, akkor több leszel, mint egy királyné! A jósnő igazat mondott. Marie-Rose egy boldogtalan házasság után valóban többre vitte, magasabbra jutott még egy királynénál is. Császárné lett belőle, a franciák első császárnéja, Joséphine néven. A bájos, szeretetre méltó, eszes kreol nő 1796-ban ment feleségül Napóleon Bonaparte, illetve akkor még Napóleon Buonaparte tábornokhoz, akinek ha nem is mindig hű, de ügyes és hatékony segítőtársa volt a hatalomhoz vezető úton. S bár Napóleon 1809-ben elvált tőle, mert Joséphine nem ajándékozhatta meg a várva várt trónörökössel, a franciák császára első hitvesére emlékezve őszintén, szívéből mondta: -Páratlan Joséphine! Minden nő közül őt szerettem a legjobban. Erről a különleges képességű és sorsú, népek-nemzetek történelmét formáló-befolyásoló szépasszonyról szól a kiváló francia történész, André Castelot tudományos igényű, ám vérbeli szépíróhoz méltóan érzékletes, színes, már-már mesébe illő fordulatokban, intimitásokban s eleddig ismeretlen részletekben bővelkedő monográfiája. A(z) Joséphine (Könyv) szerzője André Castelot.