Tamás Csitáry-Hock

"Van a mosoly... Egy angyali mosoly. Valóság, hogy egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak. Ha ebben a mosolyban a lelküket mutatják meg egymásnak, akkor minden megváltozik. Többé nem lesznek azok, akik a mosoly előtt voltak. Mert valamit elárultak ebben a mosolyban. Azt, amit a másik iránt éreznek. Néha nehéz mosolyogni. De ha az arc nem is mutatja, a lélek mosolyog. És ezt a mosolyt érzi az, akinek köze van ehhez a lélekhez. Ez a mosoly örökre veled marad. Létezik ilyen mosoly." (a Szerző)

"Tudod mit jelent boldognak lenni? Talán ezt: ülni egy tó partján, nézni a vizet, és érezni, élvezni a másik átölelő szeretetét, és szeretni őt. Vagy gyönyörködni egy rózsaszálban, amiről a számodra oly kedves lény jut eszedbe. Hallani egy hangot, ami betölti a lelkedet. Nem is tudom... Annyi mindent lehetne most felsorolni. A legfontosabb a pillanat, amiben együtt vagytok jelen. Akár valóságosan, akár lélekben. Ha ez a pillanat megtalál, ezt hívhatod boldogságnak. Létezik ilyen pillanat." (a Szerző)

"Van a csoda... A csoda, amihez elég egy pillanat. Ami nem látványos, nem hegyeket mozgató, de benned, neked a legnagyobb. Amikor híd épül láthatatlan "anyagból", amikor lelkek szárnyra kapnak és valahol fent, valami csodatájon találkoznak. Amikor pillanatokból Élet épül, amikor a hétköznapok ünnepnapokká válnak. Amikor könnyes a szemed, mert annyira szép, mert szomorúan szép. Amikor a nem látott mosolyt is látod, amikor ez a mosoly elvarázsol. Amikor nincs lent és fent, amikor nincs "lehet", "nem lehet". Mert nem ez számít, hanem csak az, hogy meg kell élned, amit kaptál. Semmi többet, semmi mást... csak elfogadni, élni, megélni. A csodát." (a Szerző)

"Egy... Milyen kicsi szám. Mennyire kevés. Mennyire jelentéktelen. Mindössze egy. De van, hogy az egy éppen elég. Bármilyen kicsi szám, bármennyire kevés is. Mégis, elég. Mert van, hogy az egy a legnagyobb szám. Nagyobb és több a milliónál, milliárdnál. Ha az egy Eggyé válik. Egyetlenné." (a Szerző)

"Elvesztette... A cipőjét. Mert sietett, mert menekült. Előled. És önmaga elől. De közben elveszített valamit. A cipőjét. Az üvegcipőt. Amit te megtaláltál. És ami pontosan illeszkedik a lábához. De te ennél többet találtál. Mert nem a cipőjét találtad meg. Hanem a lelkét. Ami pontosan illeszkedik. A lelkedhez."

"Kell a tükör... ...hogy fejlődj, hogy nyugodt szívvel tudj továbbhaladni az utadon. De olyan tükröt keress, ami nem az ősz hajszálaidat számlálgatja, nem a szarkalábakat kémleli a szemed sarkában, hanem azt mutatja meg, milyen ember vagy ott mélyen, legbelül... Járj nyitott szemmel és nyílt szívvel!" (Rozs Veronika)