Ágnes Csonka

Amerikát romba döntötte a gazdasági válság. A munkanélküliektől és hajléktalanoktól hemzsegő rozsdaövezetekben bandák, vandálok és elmebetegek fosztogatnak. A fiatal házaspár, Stan és Charmaine azért van még életben, mert csodával határos módon megmaradt autójukban laknak, ám nemritkán így is másodperceken múlik a sorsuk. Egy nap megváltásként érkezik a hír: önkénteseket keresnek Consilience városába, a Pozitron Projektbe. A Projekt résztvevőinek rendes munka és kényelmes, tiszta otthon jár - minden második hónapban. A köztes időszakokat viszont a város és a projekt szívét jelentő Pozitron börtönben, fegyencként kell tölteniük, házukat pedig frissen szabadult váltótársaik foglalják el, akikkel szigorúan tilos érintkezniük - erről a Megfigyelés gondoskodik. Elsőre nem tűnik túl nagy áldozatnak egy rendezett életért cserébe, ám amikor Charmaine a szabályokat áthágva szenvedélyes viszonyba kezd váltótársával, nyugtalanító események láncolata veszi kezdetét, s előbb-utóbb kénytelenek feltenni a kérdést, mi zajlik valójában Consilience és a börtön falai mögött. Margaret Atwood 2015-ben írt disztópiájában a társadalmi felelősség és a közös túlélés problémái mellett előtérbe kerülnek az egyéni lét, legfőképpen a szenvedély kérdései: meddig mehet el az a másik birtoklásában anélkül, hogy elveszítené önmagát? "Ők maguk, a jövendő Pozitron-tervezők - igazi hősök! Úgy döntöttek, vállalják a kockázatot, az emberi természet jobbik felére apellálnak, a psziché ismeretlen területeit tárják fel. Olyanok ők, mint a régi pionírok, utat törnek, helyet csinálnak a jövőnek: a jövőnek, amely biztosabb, gazdagabb és általában véve jobb miattuk. Az utókor áhítatos tisztelettel emlékezik majd rájuk. Ez a duma. Stan még életében nem hallott ennyi marhaságot. Másfelől viszont valahogy hinni akar benne."

Az első világháború borzalmai közepette, amikor családtagok, barátok és szeretők szakadnak el örökre egymástól, egy fiatalember Nábluszból hajóra száll, hogy felfedezzen egy ismeretlen és különös világot. Midhat Kemál a forrongó Közel-Keletet elhagyva csakhamar Montpellier nagypolgári otthonaiban, majd a párizsi mulatók színpompás kavalkádjában találja magát. Ahogy egyre többet tanul a világról és önmagáról, rá kell ébrednie, mennyire törékeny dolog a szerelem, milyen könnyen válhatnak a barátokból ellenségek, és mennyire nehéz otthonra találni a történelmi viharok zűrzavarában. Isabella Hammad kifinomult érzékkel fejti fel egy mozgalmas történelmi időszak szövevényes politikai szálait és személyes tragédiáit. Mélyen felkavaró, napjainkban is aktuális történet Palesztina belső ellentéteiről, a huszadik század első évtizedeit beárnyékoló konfliktusokról, identitásról, családi kötelékekről, veszteségről és szabadságról.

Sue Monk Kidd Vágyak könyve című története magával ragadó történelmi regény, mely az első századba repít minket, Jézus korába. A Palesztinában élő, lázadó szellemű, ambiciózus Ana életét alapjaiban változtatja meg, amikor találkozik a tizennyolc éves Jézussal. A regény egy olyan lány sorsát követi végig, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy megvalósítsa vágyait, egy korban, amikor a nők hallgatásra vannak ítélve. A kötet az időszerű és időtlen történetmesélés diadala egy olyan írótól, aki igazi mesterművet hozott létre. A Kult Könyvek újabb gyönyörű éke.

"Amikor az 1960-as években először tartottam kérdezz-felelek típusú találkozókat az olvasókkal, azt kérdezték tőlem: maga mikor lesz öngyilkos?. Költőnő voltam, és azokban a Sylvia Plath szelleme által kísértett időkben az öngyilkosság elvárás volt. A nőmozgalom kezdeti időszakában arról érdeklődtek, gyűlölöm-e a férfiakat. Az 1980-as években aztán az írás folyamatáról kezdtek kérdezősködni. 1985 után A Szolgálólány meséjéről akartak beszélni, ahogy most is: úgy tűnik, a női testek állami irányítása tekintetében túlságosan is közel jártam az igazsághoz. De mostanában azt kérdezik: van remény?. A válaszom az: mindig van remény. A remény beépített tulajdonságunk. És ragadós is: a remény újabb reményeket gerjeszt, mert ha az emberek reménykednek, összeszedik magukat. Ez az, amire a jövőben mindannyiunknak szüksége van." Miért mesélnek az emberek minden kultúrában történeteket? Mennyit adhatunk oda magunkból, anélkül hogy eltűnnénk? Hogyan élhetünk ezen a bolygón? Mi az igaz? Mi igazságos? Mi köze a zombiknak a tekintélyelvűséghez? Margaret Atwood bámulatos éleslátással, meggyőző őszinteséggel és pajkos humorral közelíti meg világunk egyre sürgetőbbé váló problémáit. A technológia, a klímaválság és a politika kérdései mellett a szerző a populáris és a "magas" irodalom változatos tájain is végigkalauzolja olvasóját: Stephen King zsenialitásától és a horrorirodalom szörnyeinek tipológiájától számos klasszikus és kortárs női író munkásságán át Shakespeare-ig, Kafkáig és persze saját műhelyének titkaiig. De személyesebb témák is helyet kapnak a kötetben - például mikor adjanak tanácsot az öregek a fiataloknak (csak ha kérik), vagy hogy is néz ki egy író hete (kaotikusabb, mint gondolnánk). Közelmúltunk, az a viharos időszak, melyben a kötet írásai születtek, meglepő politikai fordulatokat, gazdasági válságot és világjárványt hozott. Egyre többen aggódnak a bolygó és civilizációnk jövőjéért, értetlenül állva az újabb és újabb, disztópiába illő események előtt. Atwood nem kínál hamis megnyugvást vagy könnyű menekülőutat, de törhetetlen derűje, következetesen képviselt értékrendje és az emberiség teljes történelmét átfogó perspektívája segít abban, hogy megtaláljuk saját válaszainkat az égető kérdésekre.

Marian nem akar mást, csak normális életet. Egy piackutató cégnél dolgozik, a barátnőjével közösen bérel lakást, és amikor Peter, a kissé unalmas, ám megbízható barátja megkéri a kezét, engedelmesen igent mond. Az eljegyzés után nem sokkal Mariant az a különös érzés fogja el, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól. Képtelen enni, mert úgy érzi, Peter őt magát is felfalja... Margaret Atwood első, 1969-ben megjelent regényét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.

„Másnap is várt. Délig felforrósodtak az órák, délután felhólyagosodtak, és még napnyugta után is lüktettek. Később a hold reményt hintett a vízre, de az is elhalt. Újabb napkelte, újabb fehéren izzó dél. Újra naplemente. Minden remény közömbössé vált. Kya szeme közönyösen mozdult, és még fülelt ugyan Tate csónakja után, már nem volt benne feszültség. A lagúnában egyszerre érződött élet és halál szaga, az ígéret és a bomlás szerves egyvelege. Békák brekegtek. Tompán figyelte, ahogy a szentjánosbogarak cikáznak az éjszakában. Ezeket a rovarokat sosem gyűjtötte befőttesüvegben - az ember sokkal többet megtudhat valamiről, ha nem teszi befőttesüvegbe. Jodietól tudta, hogy a nőstény szentjánosbogár megvillantja a hátsója alatti fényt, hogy jelezze a hímnek, készen áll a párzásra. Minden egyes szentjánosbogár-fajnak saját, villanásokból álló nyelve van. Kya hirtelen felült és figyelni kezdett: az egyik nőstény megváltoztatta a kódot. Először a szokásos vonalak és pontok sorát villantotta fel, odavonzotta a saját fajtája egyik hímjét, és párosodtak. Ezután másfajta jelet adott ki, és egy másik faj hímje repült oda hozzá. Az üzenete láttán a második hím úgy gondolta, talált egy hajlandó nőstényt a saját fajából, és lebegni kezdett felette, várva, hogy párosodjanak. De a nőstény szentjánosbogár hirtelen lecsapott, bekapta és felfalta a hím mind a hat lábát és két szárnyát.” „TITKOT LEGJOBBAN A KAGYLÓHÉJAK TUDNAK TARTANI.” Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és '60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel. Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt… Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik. Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

„Legtöbbször azt mondom, hogy nem hiszek semmiben, de van valami abban, ahogy az éjszaka mindent átszínez, ami arra késztet, hogy mégis hinni akarjak. Nem a túlvilágban, a mennyországban, vagy bármi ilyen szarságban. Az csak jobb érzéssel tölti el az embert a halállal kapcsolatban, de én eleve nem félek a haláltól. Csak szerintem a csillagok talán felsorakoznak, és mutatják az utat egy másik világba." Amerika, mint tudjuk, a korlátlan lehetőségek országa. De mi van azokkal, akiknek nincsenek lehetőségeik, akiknek nincs választásuk? Mi történik a kiszolgáltatottakkal, a védtelenekkel? Az Éjjeli árnyak a hatalom és korrupció hátborzongató története, amelyet valós események ihlettek: 2015-ben az oaklandi rendőrség több tagja is kihasznált és sakkban tartott egy tinédzser korú prostituáltat, majd megpróbálták eltussolni az ügyet. Leila Mottley ezen bűncselekmény nyomán írta meg első regényét, az Éjjeli árnyakat, mégpedig a kizsákmányolt, az eseményekkel örvényszerűen sodródó fiatal lány szemszögéből. Miután apja meghal, anyját pedig egy rehabilitációs intézetbe zárják, a mindössze tizenhét éves Kiara szexmunkásként kénytelen dolgozni, hogy ki tudja fizetni a lakbérhátralékot, és gondoskodni tudjon a bátyjáról és az elhagyatott szomszéd kisfiúról. Egyre mocskosabb helyzetekbe keveredik, miközben kétségbeesetten próbál ember maradni az embertelenségben. Keserűen tapasztalja meg, hogy a környezete, a családja, a barátai, a rendőrség, majd a bíróság is mind-mind igényt tart az idejére, a testére, a pénzére és a megbocsátásra való képességére. Leila Mottley ítélkezés nélkül, mély empátiával megírt regénye örök érvényű mese a kiszolgáltatottságról, az igazságtalanságról és a legsötétebb verem mélyén is pislákoló reménysugárról. Sodró lendületű, letehetetlen könyv, mely sokáig kísérti az olvasót.