Daniel Gottlieb

Milý Same, můj život se změnil v okamžiku, kdy ses narodil.“ Takto začíná pozoruhodná kolekce dvaatřiceti důvěrných a citem nabitých dopisů, které Dan („taťka“) Gottlieb napsal svému vnukovi Samovi. Upřímně a otevřeně probírají stejné problémy, jimž – každý svým způsobem – čelíme všichni. Jejich čtení inspiruje a dojímá zároveň. Ačkoliv jsou témata dopisů univerzální, dopisy čerpají z velice osobního zdroje zkušeností. Dan Gottlieb je od autonehody, která ho před pětadvaceti lety málem stála život, ochrnutý od krku dolů. Jeho vnukovi Samovi byla ve věku čtrnácti měsíců diagnostikována pervazivní vývojová porucha, tj. závažná forma autismu. Dan tyto dopisy psal v naději, že si je Sam jednoho dne dokáže přečíst a jejich prostřednictvím tak svého dědečka pozná. Přesto však v dopisech nenajdete stopu po sebelítosti nebo bolestínství. Tryská z nich čistá prarodičovská láska, pochopení, zájem a moudrost. Jsou lekcemi pro život. Pojednávají o vycházení s rodiči, o škole, o zamilovanosti, o zklamání, radosti i dosažení osobního úspěchu. Dopisy prozrazují pronikavou inteligenci a tvrdě zaslouženou schopnost vcítit se. Osvětlují okamžiky, jež jsou společným bohatstvím muže a chlapce. Danův konejšivý hlas tolerance, naděje a zkušeností inspiruje a obdivuhodně připomíná, že bez ohledu na své schopnosti i svá omezení se na vytváření našeho lidského světa spolupodílíme všichni.

Daniel Gottlieb személyében egy olyan ember osztja meg velünk felismeréseit, akit élete során számos súlyos veszteség ért. Miután harminchárom évesen örökre kerekes székbe kényszerítette egy súlyos gerincsérüléssel járó autóbaleset, szembesülnie kellett azokkal a kérdésekkel, amelyekhez másoknak egy egész élet szükséges. Testi-lelki felépülése során egyetemes érvényű felfedezéseket tett, többek közt azt, hogy emberi kapcsolataiban mindenki ugyanarra vágyik: szeretetre, megértésre és biztonságra. Érzelmekben, gondolatokban gazdag tárcái életünk egy-egy aspektusát veszik szemügyre. Az Árvaságunk című megmutatja, hogy az egyedüllét érzésének egyetemessége éppen a magányunkat enyhítheti; a Mi és a sebeink a sérülés és a gyógyulás elkerülhetetlenségéről szól; a Mit lát a gyerek? arra int, hogy a szülői stressz mértéke komolyan befolyásolja a gyerek jövőjét, míg az Anyám kezét fogva megindító vallomás a gyermeki szeretetről. E szívleckében Gottlieb közös félelmeinket boncolgatja, és mindannyiunk számára hitelesen szól gyakran elfojtott érzelmeinkről. Válaszai továbbgondolásra késztetnek vagy megnyugtatnak, mulattatnak vagy bölcseleti magasságokba repítenek, de mindig megtalálják az utat az olvasók szívéhez. "Úgy látszik, minél kevésbé ragaszkodunk bármihez, annál könnyebben tudunk szeretni. Ahol a szeretet lakik, ott már nincs szorongás, vágy, remény vagy neheztelés. A szeretet befogad, mint egy nyitott szív, nem követel, nem tart igényt semmire. Szívesebben jön, ha vágyaink elcsendesülnek, ha kevéssel beérjük, és ha megbékélünk a gondolattal, hogy bár nem lesz mindig velünk, amit szeretünk, de ebben a pillanatban velünk van." Daniel Gottlieb gyakorló pszichológus, családterapeuta, elismert mentálhigiénés szaktekintély, beszélgetős műsorok házigazdája, népszerű előadó és rovatvezető. Előző könyve, a Drága Sam! (2008, Park) tizenegy nyelven és öt kontinensen talált olvasókra. A Szívleckék mindenkori szerzői jogdíját és honoráriuma teljes összegét gyermek-egészségügyi és jótékonysági szervezeteknek ajánlotta fel.