Marie Desplechin

Február 12. Tíz másodperc. Ennyi sem kell, hogy az ember tönkretegye az életét. Ha valaki, akkor én tudom. Egy perce sincs, hogy megtörtént... Épp odaértem a lépcsőházunk bejáratához - egyik kezemben egy átlagos bagettel, a másikban némi apróval -, amikor a semmiből egyszer csak ott termett előttem a Névtelen Szépfiú. Alig öt centiméter választott el bennünket egymástól (ő épp elhagyni készült az épületet, én pedig belépni az ajtón, úgyhogy majdnem össze is koccant a homlokunk). Igéző szemével derűs pillantást vetett rám, mire én lesütöttem az enyémet -a tekintetem, mondhatni, a föld alá hatolt, jó mélyre, valahová a csatornarendszer és a gázvezeték közé. Egyszer csak barátságos hang csendült az esti levegőben: - Nahát! Aurore! Jól vagy? Vagy ezer évig álltam ott tátott szájjal, mire nagy nehezen erőt vettem magamon, és a képébe üvöltöttem: - Vuá! Köci! Igen. Szó szerint ez hagyta el a számat. Egy kamaszlány viszontagságai, kesergései, kalandjai. Csípős, szúrós, maró. Fergeteges.

"- Még soha életemben nem hallottam rosszabb, unalmasabb és ártalmasabb zenét attól, amit a bandáddal játszotok. Mire Areski összeroskad, és a hasát fogva fetrengeni kezd a homokban. Pont, mint a Ryan közlegény megmentésében. Talán épp itt, a parton fog kipurcanni. Aztán mikor már eltökélem, hogy egy rúgással megszabadítom a szenvedéseitől, nagy bánatomra Samira és Hélne félbeszakítanak. Arcukon enyhe irigység tükröződik, amint éppen felénk tartanak. - Ti meg miről dumáltok? - faggatózik Samira. - Úgy fest, jól mulattok. Areski feláll, megtörli a szemét és rám bök az ujjával. - Miatta van! - nyöszörgi. - Halálra röhögöm magam, annyira vicces a csaj. Klassz. Szereztem egy új, mazochista barátot. Totál bámulatba ejtem. Odáig van értem, nem kérdés." Egy kamaszlány viszontagságai, kesergései, kalandjai. Csípős, szúrós, maró.

Apukája Rózsának akarta keresztelni. De akár Viola is lehetett volna. Anyukája azonban ki nem állhatja ezeket az unalmas, hagyományos neveket. Hát persze, hiszen boszorkány. És lányának, képességei leendő örökösének, boszorkányhoz méltó név kell: Verbéna! Csakhogy Verbéna tizenegy éves korában még mindig semmi tehetséget nem mutat a boszorkánysághoz. S ami még rosszabb, olyan akar lenni, mint a többi kislány, akik nem kavargatnak bűzös löttyöket és egy napon férjhez mennek. Édesanyja, Ursula, el van keseredve, hiszen egy boszorka számára nagyon fontos, hogy átadja a mesterségét a lányának! Szerencsére a nagymama felajánlja, hogy hetente egyszer foglalkozik az unokájával és bevezeti a boszorkányság rejtelmeibe. Már az első alkalmak igen ígéretesnek bizonyulnak. Sőt, még túl is tesznek Ursula várakozásain. Egy kissé túlságosan is...