Helen Dunmore

1941. szeptember, Leningrád. A német erők lassan körülveszik a várost. Létrejön a szörnyű, két és fél évig tartó blokád, a házakra és lakókra bomba- és gránáteső hull, és nemsokára beáll az orosz tél is. És nagyon, nagyon hamar elfogy az élelem és a tüzelő... Az ostromzár együvé vet egy belső disszidens írót, huszonhárom éves lányát, hatéves kisfiát, egy szintén betiltott, valaha nagy színésznőt, valamint egy orvostanhallgató fiatalembert. A gyerekek anyja belehalt a kisfiú szülésébe, az apa és a színésznő közötti régi szerelmi viszony máig sem ért egészen véget. A kis társaság szinte csak akkor mozdul ki a leningrádi lakásból, ha védműveket kell ásni a város határában, illetve a medikusnak sebesülteket kell ellátnia. A regény a mindennapok apró mozzanataira koncentrál, arra, ahogy egyre lehetetlenebbé válik az élet egy lassan mindenéből kifogyó, három és fél milliós világvárosban. Kétszeresen is megrázó a két síkon játszódó történet. Milyen volt a háború előtti élet ebben az elnyomó társadalomban, milyen a kétségbeejtően degradált létforma értelmiséginek és parasztnak egyaránt? S nem is annyira ez önmagában, hanem ahogy átfordul a még nagyobb borzalomba, a háborúba: az olvasónak állandóan az az érzése, hogy mindez már túl van az emberi lét elviselhetőségének határán. A másik sík pedig: hogy mit jelent napi konkrétumokban az éhezés, a fázás, a ruházkodás, a különféle megállíthatatlan kórok, amikor már semmi sincs, élelem se, gyógyszer se, semmi. Hogy mit jelent egy fiatal lánynak naponta kimerészkedni az üzérkedők, gyilkosok közé egy kis fáért, egy vaskályháért, amikor tüzelőnek már csak Shakespeare összes művei használhatók, mit jelent az őrület különböző fokozatait nézni és átélni, egyáltalán, hogyan lehet így embernek megmaradni. A németek jóformán meg sem jelennek ebben a szívfacsaró regényben, a lényeg a bezárt és haldokló közösség lélektani vizsgálata, az emberfeletti harc önmagukkal és a gyilkos sorssal. Egyik kritikusa, Amanda Craig Tolsztoj és Virginia Woolf legjobb oldalait véli látni a műben, Antony Beevor, a nagy hadtörténész pedig lenyűgözőnek, rémületesnek és gyönyörűnek nevezte. Helen Dunmore angol író- és költőnő számos irodalmi díj nyertese, többek között ő kapta meg először az Orange Prize-ot. Az Ostrom folytatása idén jelenik meg angolul The Betrayal (Árulás) címmel.

Helen Dunmore "Ostrom" című regénye a második világháború idején a blokád alá vont, szenvedő Leningrádban játszódott. Főszereplői közül csak két fiatal meg egy gyerek élte túl a borzalmakat. Az "Árulás" vagyis a folytatás cselekménye tíz évvel utóbb, 1952-ben indul, és egy évvel később, Sztálin halálával zárul. Andrej, a hajdani medikus immár kiváló gyermekorvos, Anna a felesége lett, újra óvodában dolgozik, és együtt nevelik Anna lázongó kamasz öccsét, a most már tizenhat éves Kolját. A leningrádiak rettegnek a besúgástól, a szomszédoktól, mindenkitől. Annyira, hogy amikor egy fejes (ráadásul állambiztonsági főtisztviselő) gyereke bekerül a kórházba, és világossá válik, hogy amputálni kell a lábát, kollégája kétségbeesetten Andrejre sózza az ügyet. És közben már készül a "gyilkos zsidó orvosok" pere... Félelem, szerelem, árulás, paranoia. Mire a már nem is olyan ifjú pár gyereke megszületne, a leendő apát egy hajnalon elviszi a fekete autó. A történelem meg versenyt fut az emberi sorsokkal: ki pusztul el előbb, a diktátor vagy leendő legújabb áldozatai?

Haunting, uplifting, beautiful: the final work from Helen Dunmore Helen Dunmore passed away in June 2017, leaving behind this remarkable collection of short stories. With her trademark imagination and gift for making history human, she explores the fragile ties between passion, love, family, friendship and grief, often through people facing turning points in their lives: A girl alone, stretching her meagre budget to feed herself, becomes aware that the young man who has come to see her may not be as friendly as he seems. Two women from very different backgrounds enjoy an unusual night out, finding solace in laughter and an unexpected friendship. A young man picks up his infant son and goes outside into a starlit night as he makes a decision that will inform the rest of his life. A woman imprisoned for her religion examines her faith in a seemingly literal and quietly original way. This brilliant collection of Helen Dunmore's short fiction, replete with her penetrating insight into the human condition, is certain to delight and move all her readers.

'I wanted us to wake to a kingdom of ice where our breath would turn to icicles as it left our lips, and we would walk through tunnels of snow to the outhouses and find birds fallen dead from the air . . .' In the years just before World War One, Cathy and her brother Rob find themselves living alone in a decaying English mansion with their distant, stern grandfather. Abandoned by their mother while their distraught father is confined to an asylum, they roam the grounds freely with little understanding of trespass. Lost in their own private world, they seek and find new lines to cross. But they are not so separate from the outside, nor as alone, as they believe . . . The inaugural winner of the Orange Prize 'Written so seductively that passages sing out from the page' Sunday Times

Leningrad, 1952. Andrei, a young hospital doctor, and Anna, a nursery school teacher, are forging a life together in the postwar, postsiege wreckage. But their happiness is precarious, like that of millions of Russians who must avoid the claws of Stalin's

Leningrad, September 1941. Hitler orders the German forces to surround the city at the start of the most dangerous, desperate winter in its history. For two pairs of lovers –Anna and Andrei, Anna’s novelist father and banned actress Marina – the siege bec

Leningrad, 1952. Andrei, a young hospital doctor, and Anna, a nursery school teacher, are forging a life together in the postwar, postsiege wreckage. But their happiness is precarious, like that of millions of Russians who must avoid the claws of Stalin's

Leningrad, September 1941. Hitler orders the German forces to surround the city at the start of the most dangerous, desperate winter in its history. For two pairs of lovers –Anna and Andrei, Anna’s novelist father and banned actress Marina – the siege bec

Leningrad, 1952. Andrei, a young hospital doctor, and Anna, a nursery school teacher, are forging a life together in the postwar, postsiege wreckage. But their happiness is precarious, like that of millions of Russians who must avoid the claws of Stalin's

Leningrad, 1952. Andrei, a young hospital doctor, and Anna, a nursery school teacher, are forging a life together in the postwar, postsiege wreckage. But their happiness is precarious, like that of millions of Russians who must avoid the claws of Stalin's