János Eisler

A könyv megírását kettős cél vezette. A szélesebb érdeklődő közönség számára a szerző a történeti környezet ismertetésével a X-XII. századnak az uralkodásra vonatkozó eszmerendszerét tekinti át, benne a korona társadalmi jelentőségének bemutatásával - a szakma szűkebb rétege előtt a korona keltezése, valamint a kettős korona összetett programjának értelmezésére vonatkozó új javaslatok közzététele volt a célkitűzés. A könyv első részében azt a kort kívántam bemutatni - írja Eisler János -, amikor a keresztény szakrális király uralkodását Istentől eredőnek tartották, és így a király személye is a szentség szférájába emelkedett. A király koronája az Istentől nyert hatalom jelvénye volt, melyet az Egyház szolgáltatott ki. És mivel a középkor folyamán a transcendentiát az Egyház közvetítette Isten és a földi halandók között, ezzel a koronázás aktusa, liturgiája és tárgyi eszköze szükségképpen beépül a középkori államelmélet és hatalomgyakorlás megkülönböztetett mozzanatai közé. A második rész taglalja a magyar Szent Korona speciális kérdéseit. E fejezetek során a vitatott szakmai kérdések újragondolása a vezérfonal, valamint egyes részletproblémák tárgyalása: koronahasználat, a koronázások kronológiája a Német-római és a Bizánci Császárságban. Ennek fényében elemzi a szerző a fő kérdést: melyik és milyen koronával koronázták királyainkat a XI. század folyamán Szent Istvántól Szent Lászlóig. Az elemzés utal arra, hogy ez a probléma a fenti birodalmakban sem válaszolható meg teljes pontossággal.