Éliphas Lévi

Čtvrtý svazek díla Eliphase Léviho tvoří rozsáhlý text anglického badatele Christophera McIntoshe věnovaný životu a dílu E. Léviho, a dále Léviho spisy Věda duchů a Kniha moudrých. Oba Léviho texty vycházejí v novém překladu Anny Hánové, v případě Vě dy duchů jde o první nezkrácené vydání.

A nyugati mágiát a nagyfokú rugalmasság jellemzi. Hosszú élettartama azt sugallja, hogy mélyen az emberi pszichében gyökerezik. Ezzel a mágia, az emberi kultúra legrégebbi, minden évszázadban újra feltámadó világképben alig változik, a ma emberének is ugyanazt a nagy valóságot tanítja, amiként azt évszázadokkal vagy évezredekkel Platón, Paracelsus, Novalis, Goethe értették: A nagy tanítást, hogy az emberek léte isteni eredetű és halhatatlan. És hogy az emberi szellemnek nincs nagyobb kalandja, mint ezt önmagának fokozatosan megtapasztalnia, átélnie és ezután azt minden cselekedetében láthatóvá tenni. Ha a mágiát gondosan tanulmányozzuk, úgy találjuk, hogy nagyjából minden egyes vallás alkalmazza a mágia világképét, tanításait és magába ötvözi az asztrológia, a kabbala, az alkímia és a különböző rítusok gyakorlatát.

A Claviculae Salomonis Salamon Kulcsai című tanulmány, valamennyi mágikus könyv leghíresebbike avagy hírhedtebbike hatással volt az európai mágikus eljárások alapjaira. A szellemek, melyeket a Salamon Kulcsai segítségével akarunk megidézni és még ha csak látszatra is, de uralkodni akarunk felettük, a varázsló és a pokol lakói számára teljesen lényegtelenné válnak. A modern mágusok közül valószínűleg sokan a felszín alá látnak, és azonosítani szeretnék a rituáléban Istent, miként magukat is nagyobb erővel ruháznák fel, és a démonokat vagy ahogy a Salamon Kulcsai nevezi őket, a "Sötétség állatai"-t erővel akarják távol tartani a varázslástól, hogy a pokol mélységes bugyraiban maradjanak. (Richard Cavendish) A Salamon "trilógia" harmadik részét tartja kezében a tisztelt Olvasó. A korábban megjelent részek a Lemegeton vagy Salamon Kis Kulcsai és a Salamon Testamentuma.

Eliphas Lévi a régi korok mágikus gondolatainak és világképének hatalmas összegzője és csodálatra méltó metafizikája egyfajta katalizátorrá válik, ami szükséges a mágikus gondolkodás megvalósításához. 'A magas mágia dogmája és rituáléja'-ban fogalmazza meg a mágia filozófiáját és praxisát, ami még korunk emberére is nagy hatással van, de felhívja az olvasó figyelmét arra: "A titkos tudományok útjára senki se lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell érnie, különben elveszett." Ezzel képes volt olyan gondolkodókat is érdeklődési körébe vonni, mint Hamvas Béla, C. G. Jung, Julius Evola és Bodler.

Eliphas Lévi, eredeti nevén Alphonse Louis Constant abbé (1810-1875). A XIX. század mágikus reneszánszának elindítója és meghatározó személyisége. Olyan művek indítottak el az ezoterikus-mágikus gondolkodás irányába művészeket és gondolkodó embereket, mint a „Magas mágia dogmája és rituáléja”, „A mágia története”, „A nagy misztériumok kulcsa”, „A Sanctum Regnum mágikus rituáléja”, „A Hermész tudománya”, „A ragyogás könyve”, stb. Szinte felsorolni sem tudjuk publikált műveit. Hatalmas életművet hagyott maga után, de írásai még ma is hatással vannak a jelen kori gondolkodókra. A kabbala titka című könyve a kabbalista hagyomány értelmezése, valamint Ezékiel és János Jelenések könyvének jelentését magyarázza a kabbala segítségével.

Alphonse Louis Constant Abbé, akit a mágia világa Eliphas Lévi Zahed néven ismer 1810-1875-ig Párizsban élt. A XIX. század talán legjelentősebb személyisége, aki elindította a mágia új reneszánszát. Művei számtalan nyelven megjelentek és szinte mindenki, aki a mágia iránt érdeklődik, az találkozik Lévi nevével. Jelen műve is komoly felkészültségről árulkodik, hiszen a beavatás-beavatottság lényegét és látásmódját tükrözi. A beavatás-önbeavatás a szellemi nagykorúvá válást jelenti, rítusokban és szóbeli tanításokban adódik át, mely jelentősen megváltoztatja az ember életét. Eliphas Lévi, mint beavatott, erkölcsi-etikai-morális tanítással vezeti be az olvasót az ezotéria gondolatvilágába és lényegébe. Először párbeszédes módon, majd aforizmák formájában.

Eliphas Lévi születési nevén Alphonse Louis Constant, (Párizs, 1810. február 8. - Párizs, 1875. május 31.) francia okkultista, filozófus, író. Az Ő nevéhez fűződik az új mágikus reneszánsz, ezért számtalan híve és követője volt az elmúlt időszakban. A beavató levelek Spedalieri bárónak íródtak, aki Lévi tanítványa volt és mestere nem csak a mágiával kapcsolatos tanokat és tudását adta át, hanem szinte a teljes okkult-ezoterikus repertoár bekerült a beavató levelek sorába. A könyv érdekessége, hogy Spedalieri báró csak jóval mestere halála után (1875-ben halt meg Lévi) adta tovább a neki szóló leveleket, így ezek első publikálása 1922-ben történt meg. Így ezzel a posztumusz művel tisztelgett Eliphas Lévi emléke előtt. Ez a mű a híres okkultista teljes tudását adja a tisztelt Olvasó kezébe rövid levél formába sűrítve.

Minden mágikus tudomány a titok ismeretében gyökerezik. De ezt a profánnak átadni annyi, mint elveszteni. A beavatott tud, mer, hallgat. Gyakran szomorú, de sohasem elaljasodott és nyomorult; gyakran üldözött, de sohasem visszautasított és legyőzött. Tudja, hogy a beavatott útja sokszor a magány, szegénység és kálvária. A mágikus beavatás első titka: hinni abban, hogy az ember tud, aztán cselekedni. A dolgos és szegény élet a praxisba való beavatásra oly kívánatos, hogy a legnagyobb mesterek még akkor is ragaszkodtak hozzá, amikor a világ minden gazdagsága fölött is rendelkezhettek volna. Semmi sem veszedelmesebb, mint időtöltésnek tekinteni a mágiát vagy esti társaságok szórakoztatásának. Az ember nem játszhat büntetlenül az élet és halál misztériumával. Alphonse Louis Constant 1810. február 3-án egy cipészmester fiaként látta meg a napvilágot Párizsban. Húszéves korában egy római katolikus papneveldébe iratkozott be, azonban szerelembe esvén 1836-ban félbehagyta teológiai tanulmányait, és nem lett belőle felszentelt pap. Későbbi okkultista könyveit Eliphas Lévi néven publikálta. A rituális mágiáról szóló tanulmányának Dogme et Rituel de la Haute Magie első kötete (Dogme) 1854-ben, a második (Rituel) pedig 1856-ban jelent meg.