Dóra Esze

a bodzatea pedig színtiszta kőleves volt, semmi más, annyira szimpla, hogy arra már rá sem lehet jönni, Felícia egyetlen mondattal adta át a boltba özönlő rengeteg kisírt szemű, napszemüveget öltött, nyáron is kardigánt viselő, megkövesedett tekintetű, visszeres lábát alig vonszoló, hézagos fogsorú, alkoholban áztatott arcú, nemfájsemmimcsakmindenem-homlokú, sérült dobhártyájú, fekélyes gyomrú, már minden ordításra közönyös, égési sebeket takargató, válókereset visszavonásába veréssel belezsarolt asszonynak, aki nyugati sorstársaival ellentétben ugyan hiába menne vissza a villámgyors menekülés miatt otthagyott gyermekeiért egy rendőrrel, nálunk többnyire még a szolgáló és védő egyenruhás alkalmazottak sincsenek azzal tisztában, ez az életforma bűncselekmény

A csodaszép kisváros, Zalahetenye lakói biztosra vették, hogy az újonnan nyílt teabolt tönkre fog menni. Mert kinek kell az a sok flancos nevû ital, amikor eddig is megvoltak az olcsó kávéval? Ám a városba csak nemrég érkezett új lakó, az üzletet vezetõ Felícia, valami olyan titok tudója volt, amit az emberek nem értettek. Mindig tudta, hogy a boltját felkeresõ asszonyok közül ki az, akinek szüksége van a tea mellett a meghallgatásra, tanácsra, pár bíztató szóra ahhoz, hogy megposhadt házasságából kilépve új életet kezdjen. A kedves, halk szavú asszony megértése ?varázslata? saját múltjából fakadt. A fiatalon férjhez ment Felícia elsõ házassága poklában ismerte meg a gyöngéd, megértõ, figyelmes férfit, dr. Holz Aurélt. Barátságuk lassan kibontakozó, ám annál szenvedélyesebb szerelemmé vált, és a tizenhét éves együttélés során az asszony soha, egyetlen percig sem sejtette, hogy a férfi ? a lánya nevelõapja ? pedofil pszichopata, kiskorú lánya, annak barátnõi és tanítványai megrontója. Felícia megpróbálta leleplezni a férjét, ám tanúk és bizonyítékok hiányában Dr. Holz Aurélt felmentette a bíróság... (Legeza Ilona ismertetõje)