Péter Farkas

Orbán Viktor 2014. július 26-án elmondott tusnádfürdői beszéde óriási hazai és nemzetközi visszhangot keltett, amikor második kormányzati ciklusát egy illiberális államátalakító kísérletként írta le. A 2010 és 2014 közötti négy esztendőben nem hangzott el az Orbán-kormánnyal kapcsolatban maga az illiberális kifejezés. Elhangzott a diktatúra, féldiktatúra, az autoriter, a maffiaállam és minden egyéb Orbán kritikusaitól, de érdekes módon senki nem sorolta be az Orbán-rendszert az illiberális kategóriába. És akkor 2014. július 26-án nem más, mint maga a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor végzett nagy ívű rendszerelemzést és -értelmezést saját előző ciklusának államépítési irányáról, aminek kapcsán ő maga mondta ki saját rendszer-átalakító politikájának jellemzésére, hogy az bizony illiberális. Mindez nemcsak hogy meghökkentette a hazai és külföldi politikai elemzőket, hanem viharosan megélénkítette az Orbán-rendszer mibenlétéről kavargó vitákat. Zárug Péter Farkas ma Magyarországon az egyik legismertebb vállaltan jobboldali, konzervatív politológus, aki mind tudományos munkáiban, mind közéleti megnyilvánulásaiban talán a leghitelesebb leírását s egyben bírálatait adta az Orbán-kormány működésének. E kötetben korábbi, 2012-es nagy sikerű tanulmányának újraközlése mellett Vázlat a második Orbán-kormány konfliktusainak megértéséhez alapos elemzés után kísérli meg a válaszadást arra a kérdésre, hogy 2015-re illiberálissá vált-e a magyar demokrácia, s az Orbán-rendszerrel egy modern abszolút hatalom épült-e ki Magyarországon?!

Mindig érdemes régi nagyjaink felé fordulni. Különösen útkereső időkben. S még inkább akkor, ha tetteik és moráljuk fáklyaként mutat utat a mai kor emberének, a mai kor vezetőinek. A magyar történelemben volt három olyan nemzedék, - Szekfű Gyula kifejezésével élve - akik a modern, népképviseleti Magyarországot teremtették meg, s akiknek legnagyobb egyéniségei, politikusai egyben mind jelentős tudósai is voltak a hazának. Ők azok, akik Kölcsey jelszavát "A haza minden előtt!", nem forrófejű forradalmárként képviselték, hanem a politika és a tudomány összes jelentős grádicsát bejárva tudós politikusokként építették fel a modern magyar államot. Ők azok, akik a kiegyezés politikai arénáját megalkották, s ők azok, akik majd a Magyar Tudományos Akadémia elnökeiként egyben a kultusztárcák irányítói is voltak a trianoni tragédiáig terjedő fél évszázadban. Eötvös József, Trefort Ágoston, Lónyay Menyhért, Eötvös Lóránt és Berzeviczy Albert pályája, tudósi és politikusi működése egy kor lenyomata: a tudós politikusok koráé. E kórról, és "statusférfiairól" szól e kötet.