G. László
autor
úgy felejti nyitva
G. István László verseskönyve a szerző költészetének érett foglalata. Higgadt és eleven versbeszéd, álom- és rémálomszerű jelenetek, emberi és állati történetek keverednek a könyv lapjain. A versek olyan örök toposzokról képesek újszerűen és érvényesen szólni, mint a hazaszeretet, s olyan meghökkentően új témákra tekintenek a klasszikus versnyelv eszközeivel, mint a koronavírus okozta elszigeteltség vagy a közösségi média.
Repülő szőnyeg
"Félig nyúló szemhéjadon
ébrenlét és alvás rokon:
nagy fehérség körülötte.
Aki nyárból tart a télbe,
az az őszbe sose tér be,
nagy fehérség körülötte.
Mindegyikben alvás várna.
Van az Isten, van a párna.
Nagy fehérség körülötte."
Hatalma
s, tarka, kézzel szőtt szőnyeg ez a könyv, amely mégis varázslatosan könnyed: repül. Csupa olyan verssel találkozhat benne az olvasó, amelyek kötött formában íródtak. Mi több: azért íródtak, hogy az adott forma jellegzetességeit szemléltessék, ezért
játékos tankönyvként is felfogható. Szerepel itt japán, koreai, burmai, khmer, maláj, vietnámi-forma, sőt, néhány kelta versképlet is, de olvasás közben egyszer sem támad az az érzésünk, ogy katalógust lapozgatunk. Inkább megrendetítő, ritka pillanatokat élünk át. A forma hálóján fennakad a titok, és mi közelről rácsodálkozhatunk. Ez a könyv soha nem született volna meg, ha a szerzőnek nincs az az elszánt és őrült ambíciója, hogy sorra vegye ezeket a formákat. Verset írni a legnagyobb öröm: a világban felvillanó tünékeny összefüggések átélésének és megragadásának legadekvátabb módja. Ezt az örömöt az olvasó is újraéli, hiszen verset nem csak írni, olvasni is öröm. És őszintén, túl a formán és túl a költészeten: ki ne akarna szőnyegen repülni?
