András Gerő

A kötet hét tanulmányt tartalmaz. Az írások tükrözik a szerző fő érdeklődési irányait. Olvashatunk az Osztrák-Magyar Monarchiáról, a polgárosodásról és az identitáspolitikáról. Olyan szövegekről van szó, amelyeknek nagy része itt jelenik meg először.

"Kötetünk a béke utolsó hónapjairól szól a Monarchia Magyarországán. Harmincegy napról kap beszámolót az olvasó; ez a 31 nap az 1914. június 28-tól július 28-ig terjedő időszakot öleli el. 1914. június 28-án Szarajevóban, a Monarchia által 1908-ban a birodalom részévé tett - azaz annektált - Bosznia fővárosában Gavrilo Princip szerb diák megöli Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát. Ez az az esemény, amire a Monarchiának reagálnia kell. Egy hónappal később, július 28-án a Monarchia követe átnyújtja a hadüzenetet Szerbiának. Kezdetét veszi a kortársak által "nagy háborúnak" vagy egyszerűen csak "világháborúnak" nevezett eseménysor. Hatvan korabeli kiadvány cikkanyagából készült a válogatás. Ez a hatvan lap jószerivel a teljes történelmi Magyarországot bemutatja, a Dunántúltól az Alföldig. Erdélytől a Felvidékig és a Délvidékig számos sajtóorgánum szerepel az összeállításban. Megtudhatjuk: mi érdekelt az embereket; mi volt fontos és kevésbé fontos számukra. Kiderül, a tájékozódni vágyó olvasó mit tudhatott meg arról, hogy ebben a szokásos éghajlatú, nem rendhagyónak induló nyárban végérvényesen véget érnek-e a már megszokottnak számító békeidők." (a Kiadó)

A könyv a Monarchia Magyarországának népképviseletét és a korszak választásait vizsgálja. Ez a népképviselet az idők során kiüresedett, mert csak és kizárólag a kiegyezéses politikai rendszer fenntartását szolgálta. A kiüresedés nem korlátozódott a választásokra és a parlamentre, hanem az embereken is nyomot hagyott: atmoszférát, közerkölcsöt, politikai magatartásformát teremtett, vagyis a modern magyar politikai kultúra egészére rányomta bélyegét.

A kötetben a modern magyar história és a zsidók viszonya játssza a főszerepet. Megkísérlem röviden áttekinteni a tipikusnak tekinthető értelmezéseket, és természetesen törekszik saját interpretáció kialakítására is. Kérdésként megfogalmazva: kellő magyarázó erővel bír-e az egyneműsített nemzeti történelem? Úgy tűnik, mintha lenne egységes nemzeti történelmi látószög; s így lenne egységes nemzeti történelem, azaz lehetne egyneműsíteni a jó néhány esetben egymás ellenére működtetett történetet. Összevarrhatóak-e a magukat magyarnak gondoló, de nagyon eltérő élményanyaggal rendelkező, egy nemzethez tartozók történetei? Lehet-e belőlük egységes nemzeti elbeszélésmódot, narratívát létrehozni? A másik is magyar. Magyar másik. De nem feltétlenül úgy, mint az egyik. Így volt, így van és vélhetőleg így is lesz. A magyar modernitás múltja ad erre alapot. Az mindenesetre bizonyosnak látszik: gondolkodásunk és beszédünk egyszínűbbé vált, mint megélt történelmünk.

Scholarly approaches cannot deal with spirituality or faith and hate amnesia, while they are diametrically opposed to the world of fables. Nevertheless, I am going to make an attempt here to use rational and justifiable – scholarly – argumentation in the interpretation of what belongs much more to national imagination than to the world of provable facts. Spirituality, amnesia and fables will be addressed, hopefully without spirituality, amnesia and fable-like features. 

The primary aim of the present book is to come to terms with the relationship of Jewish Hungarians and the modern history of Hungary. Typical interpretations are briefly reviewed and, obviously, attempts are made to put forward an own interpretation. Needless to say, the issues discussed in a Hungarian context can also be seen from a much more general perspective. In other words, the question that the present volume aims to answer is: Could the explanatory power of national history be strong enough if defined in a homogenized narrative? Can the stories of people who consider themselves to belong to one nation but who have a very different historical background be linked in any way? From a modern viewpoint, the term Jewish is a rather delicate one in itself. It is largely influenced by the various manifestations of the joint power of anti-Semitism and the self-image of the one-time homogeneous Jewish community that has evolved as a result. This joint power is so strong that it highlights descent even where it would otherwise be less significant. Nevertheless, it is the very fate of Jewish Hungarians that shows us how entirely different experiences can accumulate within a national community that is considered homogeneous. In fact, we could as well abandon the homogenized concept of the Hungarian nation and see the Hungarian past as an integrative national history. The “other” is also Hungarian: the Hungarian other. This Hungarianness might be slightly different, yet this difference does not make it less Hungarian. This has always been so and will most probably remain so in the future.

Teljes felnőtt életem - egyetemi tanárként, történészként - azzal telt, hogy írásban, szóban érvelve elmondtam, hogy meghatározott témákról mit gondolok. Most, hogy 70 éves lettem, ezen nem változtatok, mert ez nemcsak foglalkozásom, hanem szenvedélyem is. A szenvedély pedig az ember személyiségének legsajátabb része, vállalni kell és vigyázni rá. A közlési vágy persze nem öncélú; arra szolgál, hogy - Széchenyi István gróf szép, de ma már elfeledett kifejezésével élve - az eszmesurlódásnak lehetőséget teremtsen, és így nézeteink csiszolódjanak, változzanak. A kötet négy témakörben ad lehetőséget eszmesurlódásra, illetve arra, hogy megjelenjen a saját álláspontom. Az írásokat részben a témaválasztás, részben a megközelítés tekintetében a magyar klasszikus liberalizmus szemlélete hatja át. Ez indokolja a kötet címét: Liberális látószög. A klasszikus liberalizmus ma már sokaknak korszerűtlen - sőt szitokszó -, nekem viszont kedves. A magyar politikai kultúrában sokkal inkább vagyok többek között Kölcsey, Kossuth, Deák, Eötvös követője, híve, mint bárki másé.

Mit adtak nekünk a rómaiak? - teszik fel a kérdést a Brian élete című filmben a Nemzeti Front vezetői a rómaiak elleni felkelésre készülő zsidó társaiknak. És jön a felsorolás. Kezdjük mi is ugyanezzel a kérdéssel. És mit adott nekünk Mária Terézia? A lista messze túlmutatna egy könyvborító szövegének lehetőségein. A lényeg mégis ugyanaz, mint az angol vígjátékban. A mindenkori "lázadók" akaratlanul is azzal szembesülnek, hogy a királynő uralkodása korszerű, kiszámítható, biztonságos és élhető viszonyokat teremtett. A háromszáz éve született uralkodónő hagyatéka a szónak minden értelmében kiemelkedő, és megalapozta az elkövetkező évtizedek, évszázadok gazdasági és kulturális virágzását. Nagy királynő volt.

Megjegyzés: a táblázatokat tartalmazó III. fejezet pdf-formátumban érhető el. A 2023 januárjában elhunyt Gerő András történészprofesszornak volt egy régóta dédelgetett álma: A magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiájának megjelentetése.  Gerő Andrásnak szívügye volt ez a könyv. Fontosnak tartotta, hogy létrejöjjön egy, az eddigi kutatásokat, adatokat, információkat összegző, azokat szükség esetén korrigáló és megannyi újdonságot is szolgáltató kisenciklopédia a magyarországi zsidó holokausztról. Bosszantotta a sok félreértés, pontatlanság és a témával kapcsolatos elfogultság. Mind személyes, mind szakmai indíttatásból „tiszta vizet akart önteni a pohárba”. Azt szerette volna, hogy a magyarországi holokauszt iránt érdeklődőknek legyen egy biztos kapaszkodója, ahova bizalommal fordulhatnak, ami eligazítást nyújt számukra. Egy olyan maradandó munkát akart alkotni, amely évtizedek múltán is megbízható alapját képezheti a témáról szóló vitáknak, kutatásoknak. Tudta, hogy műfajából fakadóan ez nem egy olyan könyv lesz, amit az olvasó az első betűtől az utolsóig, fejezetről fejezetre végigolvas, sokkal inkább olyan, amit időről időre felüt majd egy őt érdeklő szócikknél, térképnél, esetleg elkezdi tanulmányozni a számára érdekes statisztikát. A kötetből a magyarországi zsidó holokauszt részletkérdéseit ismerjük meg, azonban, ha figyelmesek vagyunk, akkor a mozaikokból összeáll előttünk a teljes kép is.  Gerő András életműve jelen kötettel válik teljessé. A koncepciót kialakította, szerkesztette és az előszót írta: Gerő AndrásA fejezetek szerzői: Ökrös Fruzsina és Bolgár Dániel