Gordon Agáta

Miféle anyag vagyok? ? kérdezi egy fiatal lány önmagától, társnõje közelségének érzéki hatásától megbolygatva. Néha mintha elfelejtenénk: érzelmek és erotikus vágyak sose tûrték magukon szabályok béklyóit. Gordon Agáta elsõ, lírai karakterû regényének ifjú hõsnõi, miközben élik a maguk hétköznapi életét, próbálják legalább a maguk számára lakhatóvá tenni a ?férfiasan? kegyetlenre sikeredett világot. És ahogy megismerjük a regény szereplõit, megrendülve ráébredünk: féltékenység és szégyen, vágy és érzelem a titkos indítéka minden lépésnek a másik ember felé.

?Adria mindannyiszor könnyes vádat mímel a kegyetlen világ ellen? ? a vád mégis mindig jogos, a könnyek mégis mindig indokoltak. Gordon Agáta regényeiben különös nevû és különös alkatú nõk birkóznak az egymásnak okozott szenvedéssel és az egymásra vonatkozó szenvedéllyel. Olyanok mint az antik hõsnõk, valamennyien elbuknak, de végzetük és veszteségük életnagyságúnál nagyobbra növeszti alakjukat. Gordon Agáta a költészetbõl jön, rebbenékeny nyelven ír, prózája nyers, titokzatos, vad és csaknem ismeretlen érzelmi tájakra viszi magával az olvasót. Nádas Péter

Fédrával úgy ismerkedtünk meg, ahogyan soha nem volna szabad, és amikor megbeszéltük a következõ találkozót, abban is megegyeztünk, hogy a színházban ismertük meg egymást. Engem épp az az elõadás érdekelt, amelyben megpillantottam õt, és épp ez után tartott a társulat közös teázást és beszélgetést a nézõkkel. De miért nem lehet, hogy az újságból, kérdezte Fédra, miért olyan snassz ez neked? Amire azt mondtam, hogy csak, és nem is gondoltam rá tovább, hogy milyen szégyenletes a magány, nem ismerni senkit, aki választható vagy aki választhat engem, csak bámulom a nõket a városban, ha rászánom magam, hogy felutazzam. Találkozom az elsõ barátnõmmel, elücsörgök egy presszóban vagy könyvesboltban, rendszeresen elsétálok olyan helyek elõtt, ahol tudom, hogy élet van, persze fõleg fiúk, de nem éjszaka sétálok arra és egyedül úgyse volna merszem bemenni.

Ezüstboxer című írásban a főhős édesapja halálának elbeszélésébe ágyazza a család történetét: amikor bekapcsolódunk, az édesapa már halott, s Konok Szása, a nevének kettősségét személyiségében is hordó főhős és Adria nevű kedvese éppen meglátogatják az édesanyát. Innen jutunk vissza az édesapa betegségéhez, kórházba kerüléséhez, a kórházi látogatásokhoz, s a tágabban értelmezett családhoz: nagypapák és nagymamák elrontott sorsából a szülők életébe szűrt minták öröklődnek valamiféleképpen tovább. Konok Szása és szerelme, Adria története egyúttal felmenőik története is: a külvilág számára nehezen érthető párkapcsolatuk belső nehézségei a családban öröklődő magatartásminták nehézségei is egyúttal: "nehéz nem beugrani valamelyikbe az előttem tolongó ismerős szerepek közül. Az agresszív-elhanyagoló-alkoholista férfimintával vagy a passzív-agresszív-neurotikus-áldozat nőmintával azonosuljak-e teljes erőmből? Ez itt a kérdés, szép munka volt már feltennem is magamnak. De miért éppen ezekkel? Kérdezem kényszeres memóriámat ihletett pillanataimban." (71. o.) Míg kibontakozik a családtagok története, a félresikló párkapcsolat történéseiről is képet kapunk, majd az apa halála után nagyon lassan rendeződő családi helyzet (előbb nem akarnak temetést, majd szolid családi temetésben egyeznek meg, de erre nem érnek haza a postán urnában feladott atyai hamvak, amelyek aztán egy ideig az egyedül maradó főhős lakásában pihennek, míg végül meg nem szervezik az édesanya beleegyezése nélkül a temetést) rímel a kapcsolat lassú rendeződésére is. A mondatismétlésekkel is megerősített keretes szerkezetű történet ön- és emberismeretről tanúságot tévő, egyszerre éles és érzékeny leírásai nem nélkülözik a humort és az öniróniát sem.