Gábor Gulyás

Két ember, két út, kétféle sors. De mi történik akkor, ha e két ember viselkedése megváltozik, és idővel egymáshoz idomul? Hasonló lesz a sors is, az életfeladat pedig ugyanaz: hűnek lenni önmagunkhoz. Amint a szereplők rálépnek az önismeret útjára, és többé már nem is térnek le arról, minden jó irányt vesz.Egy út a számok világából az érzések felé a hazugságok, a kifogások és az ócska magyarázatok korszakában. Egy út az ismeretlenbe. S hogy ez az út milyen meglepetéseket tartogat, és végül hova vezet? Arról győződjenek meg maguk! Higgyék el, jól fognak szórakozni. Elvégre is, sírva vigad a magyar. Bár könyvünkben – néhol – nevetve is.Dr. Gulyás Gábor a környezettudományok doktora. Emellett okleveles magyarázkodó és kifogáskereső, de ezek a tevékenységei már csak az ünnepnapi elfoglaltságai közé tartoznak. Korábban hetente hétszer ráfázott. Kíváncsi, emiatt elkezdte kutatni a pórul járás okait. Ismeretei egy részét mások segítségével szerezte, néhány dologra viszont önmaga jött rá. A lényeg, hogy azóta már csak hetente egyszer üti meg a bokáját. Az Örökpanoráma első regénye.

A megalkuvás nem egy állapot, hanem egy út – az állandó ráfázások útja. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, mert az ember életéhez a tévutak is hozzátartoznak. A kérdés, hogy ha felismerem, nem vagyok jó úton, mit teszek. Megyek tovább ugyanúgy (Majd csak lesz valahogy; Nem is olyan rossz; Még elmegy), miközben egyre rosszabbul érzem magam, vagy kimondom a frankót, változtatok és ezzel együtt a megújulás útjára lépek? Utóbbihoz vennem kell egy nagy levegőt és ki kell nyitnom egy új ajtót. Aztán vennem kell még tízet és kulcsra zárni a régit. Aztán vennem kell még százat és elindulni, majd útközben vennem kell még tízezret, hogy soha többé ne forduljak vissza. Elindulni és soha meg nem állni. Pontosan úgy, ahogy idővel a regény főszereplője, Halász Dániel is teszi.

A megalkuvás nem egy állapot, hanem egy út - az állandó ráfázások útja. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, mert az ember életéhez a tévutak is hozzátartoznak. A kérdés, hogy ha felismerem, nem vagyok jó úton, mit teszek. Megyek tovább ugyanúgy (Majd csak lesz valahogy; Nem is olyan rossz; Még elmegy), miközben egyre rosszabbul érzem magam, vagy kimondom a frankót, változtatok és ezzel együtt a megújulás útjára lépek? Utóbbihoz vennem kell egy nagy levegőt és ki kell nyitnom egy új ajtót. Aztán vennem kell még tízet és kulcsra zárni a régit. Aztán vennem kell még százat és elindulni, majd útközben vennem kell még tízezret, hogy soha többé ne forduljak vissza. Elindulni és soha meg nem állni. Pontosan úgy, ahogy idővel a regény főszereplője, Halász Dániel is teszi.