Andrea Gyurácz

Volt már Ön olyan helyzetben, amikor úgy eltévedt, hogy fogalma sem volt arról, hogy éppen melyik országban van és ott merre járhat? Ült már egy álló motorú dzsipben úgy, hogy pár méternyire egy ideges elefánt rúgta a port? Tudja, hogy mit kell tennie, ha egy többtonnás víziló körbelegeli a sátrát? Tudja, hogy milyen érzés, amikor a kölykeit féltő anyaoroszlán megtámadja a dzsipjét? Tudja, hogy miért csíkos a zebra és miért pettyes a leopárd? Tudja, hogy miért szórja szét a víziló a farkával az ürülékét, mint egy propeller? Minderre s még rengeteg egyéb különleges, egzotikus érdekességre kap választ a kedves olvasó -miközben remekül szórakozik- "A szőke nő kalandjai Afrikában" című kötet forgatása közben. A szerző Dél-Afrika turista-csalogató tájait sátras, dzsipes szafarik során járta be. E kötetben a zimbabwei, botswanai, namíbiai, dél-afrikai köztársaságbeli, zambiai, malawi és mozambiki kalandjait osztja meg velünk. Bemutatja mindezen országok egyedülálló, varázslatos látnivalóit, az út során szerzett élményeit, a helyszínen megismert, s összegyűjtött meséit, legendáit, sőt a mindennapi életet szórakoztató módon illusztráló vicceit, megspékelve a helyi ízvilágot reprezentáló receptjeivel.

Az általánosan elfogadott sztereotípiák alapján Etiópiáról, erről az "Afrika szarvánál" fekvő országról mindenkinek az aszályok, és az ezt követő éhínségek, az anyjuk karjában haldokló, csontvázzá fogyott, felpüffedt hasú gyerekek, az élelmiszersegélyek, végeérhetetlen háborúk, a nemrég bekövetkezett, magyar utazókat is érintő tragikus események, és az jut az eszébe, hogy ez a világ egyik legszegényebb országa. Az utolsó dolog, amit valaki el tud képzelni az az, hogy évi kevés szabadságát itt töltse el. A vállalkozó kedvű utazót azonban nagy meglepetés fogadja. Etiópia a nagyvilág számára hírekből nem ismert arcát mutatja, mint az egyik legősibb keresztény közösség hazája, mint az egyik legősibb keresztény közösség hazája, amelyet Salamon és Sába királynőjének legendája, a freskókkal díszített sziklatemplomok és tyúkólnak is alig jó kincstáraiban tárolt több száz éves kódexek csodái öveznek. Barátságos, mosolygós népei között utazva az ember egy valódi időutazás részese, különösen az ország déli részén, ahol az erre nyitott érdeklődő Afrika lassan eltűnő világába, férfivá avatási szertartásaiba, mindennapi kemény, küzdelmes életébe kaphat betekintést az Omo-folyó völgyében élő természeti népekkel való találkozáskor, amelyek még ma is szinte érintetlen módon folytatják több százezer évvel ezelőtti életmódjukat.

A szerző Kelet-Afrika turista-csalogató tájait, ?úri módon? illetve sátras dzsippes szafarik során járta be. E kötetben kenyai, tanzániai és ugandai kalandjait osztja meg velünk. Bemutatja mindezen országok egyedülálló, varázslatos látnivalóit, történelmét, az út során szerzett élményeit, a helyszínen megismert legendáit, történeteit, az út során megismert emberek gondolkodásmódját, megspékelve a helyi ízvilágot reprezentáló receptekkel.

A szivárványnemzet országa, a Dél-afrikai Köztársaság, Fekete-Afrika talán legismertebb, történelme folytán pedig egyik leghírhedtebb állama. Afrika más részeihez képest egy teljesen más, mégis nagyon hasonló világba cseppenünk. Amikor bárkinek említettem, hogy Dél-Afrikába készülök, szörnyülködve próbált lebeszélni, hogy egyedül nekivágjak. Azzal riogattak, hogy meg fognak ölni, ki fognak rabolni... Korábbi tapasztalataim alapján magam sem voltam biztos az egészben... Mindig csak kiindulóbázisnak használtam egyéb utazásaim során, de Fokváros kivételével lényegében semmit nem láttam belőle. Benyomásaim alapján csak "Kis-Amerikának" hívtam, mert újkori építészete, a közép- és felsőosztálybeli lakóházak és környezetük stílusa, rendezettsége, a kiváló minőségű autópályák, a jó útjelző rendszer, boltjainak, plázáinak minősége és választéka mind-mind az USA-ra emlékeztetett. Így aztán jó ideig eltartott, amíg felébredt bennem a kíváncsiság, hogy körbenézzek ebben a kevésbé érdekesnek vélt országban is. Végül megérett az idő, hogy felfedezzem Afrikának ezt a részét is. És örök szerelem született: a festői tájak, a megunhatatlan Fokvárossal, a Kgalagadi Nemzeti Park vörös homokdűnéin megcsodált sivatagi élettel, a Kruger és Mkuzi Nemzeti Park állatvilágával, az Augrabies-vízesés robajával, a Mpumalanga mesés tájával, Namaqualand virágmezőivel és a különböző régiók boraival, étkeivel és barátságos, nyílt, őszinte, két lábbal a földön járó lakosaival.