János Gyurgyák

A szerző arra tesz kísérletet, hogy a magyar nemzeteszme történetét egységes keretbe foglalja és egységes metodika alapján elemezze. Alapkoncepciója, hogy a magyar nemzeteszme széthullása nem elsődlegesen Trianon következménye volt, a bomlás már a századforduló körüli időkben elkezdődött. A 19. század húszas-negyvenes éveiben kialakult liberális nemzetkoncepció, valamint a kiegyezés körül megszilárduló ún. magyar politikai nemzeteszme (amely, bár korántsem volt egységes, mégis belső kohézióval rendelkezett) a századforduló Magyarországán darabjaira hullott. A 20. század elején radikálisan eltérő nemzetkoncepciók jelentek meg (szociáldemokrácia, polgári radikalizmus), amelyek alapjaiban tagadták a liberális magyar nemzetkoncepció egészét. A trianoni tragédia után ez a szétesés tovább folytatódott, s bár történtek kísérletek az egységes magyar nemzeteszme helyreállítására, a folyamat alapvetően kudarccal végződött. A mű megközelítése eredendően történeti, de egyúttal olyan problémát elemez, amely ma is élő és aktuális. Nevezetesen: mi az oka a magyar nemzetet immár egy-két évszázada megosztó törésvonalaknak (kuruc-labanc, kiegyezéspárti-függetlenségi, népi-urbánus, fideszes-balliberális).

Politikatudományi tankönyvet, s egyben olyan kézikönyvet, segédkönyvet tart az olvasó a kezében, amely bevezet a politika ismeris-ismeretlen világába. A könyv tanulmányai - szerzii neves politológusok és fiatal kutatók - bemutatják a politológia különbözi ágait és a magyar politika m#ködését. A kötetet az elmúlt ötven év történéseit feldolgozó "kis magyar politikatörténet", valamint fogalomszótár és bibliográfiák egészítik ki. A politikát ma már tanítják a középiskolákban, ezért könyvünket elsisorban diákoknak és tanároknak ajánljuk, de haszonnal forgathatják a politika iránt érdeklidi olvasók, fiatalok és idisebbek egyaránt.

Ez a könyv magyar eszmetörténeti sorozatom utolsó darabja. Ezzel a kötettel végződik az a szellemi viaskodás, amelyet az elmúlt majdnem két évtizedben a magyar történelem általam intellektuálisan legizgalmasabbnak tartott és legnagyobb kihívást jelentő, ugyanakkor legszövevényesebb és szinte áttekinthetetlenül szerteágazó problémáival folytattam (magyar-zsidó együttélés, antiszemitizmus, magyar nemzeteszme, nacionalizmus, nemzetiségi kérdés, magyar jobboldali hagyomány s annak megújítási kísérletei, végül most: magyar faj, magyar etnikum). Előző köteteim (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó-magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedtem, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. Talán egyszerűbb lett volna a könnyebb utat választani, s rögtön az elején lezárni mindenfajta vitát, mint egykor Kálmán királyunk tette. De mivel boszorkányok valahogy mégiscsak voltak, vannak (sőt -attól tartok- lesznek is), azaz a probléma történetileg és a jelenben is valami titokzatos módon mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem nagyon is élő probléma maradt mindmáig. Ez az eszmerendszer és politikai mozgalom ugyanis túlélte a XX. század harmincas-negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

A szerző az elmúlt évben végigkutatta a Kárpát-medencei múzeumok (Kassa, Marosvásárhely, Kolozsvár, Pozsony, Debrecen, Keszthely, Budapest kisebb és nagyobb múzeumai stb.) anyagát (fényképek, plakátok, karikatúrák, képeslapok, térképek és egyéb kisnyomtatványok). A képeskönyv újdonsága - a történeti feltárás mélysége mellett -, hogy a hagyományos politikai eseménytörténet mellett hangsúlyos szerepet kapott a magyar társadalomtörténet képi bemutatása. A díszdobozban megjelenő könyv három önálló kötetet tartalmaz: A dualizmus kora; Magyarország a két világháború között; Szocializmus és rendszerváltás Magyarországon. A három kötet mintegy 2000 képi dokumentumot közöl igényes kidolgozásban, azaz a képek alkalmasak arra, hogy történeti forrásokként használjuk őket. A képi dokumentumokat korabeli szövegek egészítik ki.

Ez a könyv magyar eszmetörténeti sorozatom utolsó darabja. Ezzel a kötettel végződik az a szellemi viaskodás, amelyet az elmúlt majdnem két évtizedben a magyar történelem általam intellektuálisan legizgalmasabbnak tartott és legnagyobb kihívást jelentő, ugyanakkor legszövevényesebb és szinte áttekinthetetlenül szerteágazó problémáival folytattam (magyar-zsidó együttélés, antiszemitizmus, magyar nemzeteszme, nacionalizmus, nemzetiségi kérdés, magyar jobboldali hagyomány s annak megújítási kísérletei, végül most: magyar faj, magyar etnikum). Előző köteteim (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó-magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedtem, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. Talán egyszerűbb lett volna a könnyebb utat választani, s rögtön az elején lezárni mindenfajta vitát, mint egykor Kálmán királyunk tette. De mivel boszorkányok valahogy mégiscsak voltak, vannak (sőt -attól tartok- lesznek is), azaz a probléma történetileg és a jelenben is valami titokzatos módon mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem nagyon is élő probléma maradt mindmáig. Ez az eszmerendszer és politikai mozgalom ugyanis túlélte a XX. század harmincas-negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

A szerző ötéves kutatási munkája során bonyolult és nehezen megválaszolható kérdéseket tett föl magának: vannak-e jól körülhatárolható ismertetőjegyei az európaiságnak? Vannak-e Európának közös gyökerei, tradíciói és értékei? Lehet-e föderációt alkotni közös európai identitás nélkül? Azonosak-e az európai polgárok, népek, nemzetek, régiók jövőre vonatkozó céljai és törekvései? Mit jelent az egyre szorosabb európai egység koncepciója? Mi a különbség a nemzetek Európája, az európai konföderáció és föderáció között? Lehetséges-e démosz nélküli demokrácia? Mi Németország helye és szerepe Európában? Mit gondolnak az oroszok Európáról? Ezek a kérdések csak látszólag széttartóak, összetartja őket a két fő kérdés, ami a szerzőt leginkább izgatta: mit jelent Európa, s merre tart földrészünk?

A szerző az elmúlt évben végigkutatta a Kárpát-medencei múzeumok (Kassa, Marosvásárhely, Kolozsvár, Pozsony, Debrecen, Keszthely, Budapest kisebb és nagyobb múzeumai stb.) anyagát (fényképek, plakátok, karikatúrák, képeslapok, térképek és egyéb kisnyomtatványok). A képeskönyv újdonsága - a történeti feltárás mélysége mellett -, hogy a hagyományos politikai eseménytörténet mellett hangsúlyos szerepet kapott a magyar társadalomtörténet képi bemutatása. A díszdobozban megjelenő könyv három önálló kötetet tartalmaz: A dualizmus kora; Magyarország a két világháború között; Szocializmus és rendszerváltás Magyarországon. A három kötet mintegy 2000 képi dokumentumot közöl igényes kidolgozásban, azaz a képek alkalmasak arra, hogy történeti forrásokként használjuk őket. A képi dokumentumokat korabeli szövegek egészítik ki.