Sebastian Haffner

After he moved to Britain from Germany in the 1930s Sebastian Haffner became so shocked about the situation in his native country that he wrote this book in an effort to help people understand the danger Hitler presented to the world. Incredibly accessible, it is packed with acute analysis of both Hitler and the German people—from the Nazi leaders all the way down to those who opposed them—and is a must-read for anyone interested in the literature of World War II.

2000 őszétől hónapokig vezette a német bestsellerlistákat Sebastian Haffnernek ez a posztumusz könyve. A könyv 1939-es kézirata a - többek között az Európa Mérleg sorozatában magyarul is kiadott Megjegyzések Hitlerhez, a Churchill és más, alapvető művek szerzőjeként ismert - nagy német történész hagyatékából került elő. A dátumból is látszik, hogy Haffner nem utólag okos, mint annyian mások, hanem angliai emigrációjában az volt már akkor is, amikor a németek többsége megbűvölten vagy tehetetlenül nézte a weimari köztársaság bukását és a nácik előretörését. Ezúttal magántörténelmet, önéletrajzot ír, személyes emlékei az eszméléssel, 1914-gyel kezdődnek, és 1933 nyarával zárulnak. Haffner nem bűvészkedik politológiai, szociológiai és egyéb társadalomtudományi fogalmakkal: egy nagyon érzékeny, élesen látó, megvesztegethetetlenül erkölcsös fiatalember szemével látja a cseppet sem rokonszenves világot. Erkölcse a porosz hivatalnokhagyományokon felnőtt konzervatív ember erkölcse, akinek belső iránytűje akkor is biztosan jelez, ha érdekei több rugalmasságot diktálnának. És akit - mint kifejti - nem az esze, hanem az orra vezet. Haffner leírja, hogyan szánta rá magát az emigrációra, és azt is, hogy mi várt azokra, akik Németországban maradtak. A részletekben a folyamatot felismerő szemtanúként, az érzékelés zsenijeként írja le azt a mocskos és irracionális történetet, amely előtt az emberiség azóta is értetlenül áll. Ma, hetvenöt évvel később sincs egyetlen olyan sora, amelyet a később születettek nagyképűségével tévesnek minősíthetnénk.

Haffnerova kniha není podrobnou Hitlerovou biografií, ale esejem popisujícím nejvýznamnější úseky jeho politického života. I přes svou čtivost a všeobecnou srozumitelnost nenechává bez povšimnutí žádný z významných aspektů Hitlerovy životní dráhy a popisuje jeho konání v sedmi charakterizujících oddílech nazvaných život, činy, úspěchy, omyly, chyby, zločiny a zrada. Díky této knize obdržel Sebastian Haffner Cenu H. Heina, neboť podle poroty `originalitou a jasným podáním podstatným způsobem přispěl k pochopení nedávné německé minulosti i přítomnosti`.

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."