Zsolt Herczeg

Megkérdeztem a kisfiamtól, hogy boldog gyerek-e, mire önérzetesen közölte, hogy nem, mert ő egy tigris. Nem hazudott… És én sem fogok nektek ebben a könyvben. Hiszen nem tettem a WMN.hu-n sem, ahol két éve brutális nyíltsággal, töretlen derűvel és ijesztő népszerűséggel írtam arról, hogyan éltem és élem meg az apaságot: hol tragikomikusan, hol tanulságosan. Nevettetni és elgondolkodtatni akarok. Már több tízezer nő üzente, hogy sikerült. Illetve, hogy gebedjek meg, mert nem tudnak szoptatni a röhögéstől vagy a meghatottságtól. Az én apanaplóm nem okoskodó és kioktató. Nincsenek benne frusztráló tanácsok, amitől csak még rosszabb szülőnek érzed magad. Az én szövegeim olyanok, mint a boldog gyerekek: mosdatlanok, fésületlenek, kirobbanóan vidámak, néha talán fárasztóak, de az első betűtől az utolsóig felszabadítóan őszinték. Azt üzenik: nem vagytok tökéletesek, de elég jók vagytok. És nem vagytok egyedül. Lépjetek be velem a tigris ketrecébe!