Vidor Jurán

Jurán Vidor (1879-1963) felvidéki vadászírót és lapszerkesztőt a régi vadászirodalomban jártas olvasók bizonyára jól ismerik. Sajnos annak idején csupán két kötete jelent meg, azok is életének utolsó évtizedében. Halála után több mint harminc évet kellett várni arra, hogy műveit újra olvashassuk. Jurán Vidor az első és második világháború között megjelenő felvidéki Vadászlap szerkesztője volt. Tanárként dolgozott a Szepességben, de foglalkozott vadvédelemmel és vadőrként is munkálkodott. Több száz írása található régi újságokban. Nagy részükhöz ma már csak nehezen juthatunk hozzá. Ezekből válogatott most a kiadó olyan írásokat, amelyeket könyvben még nem olvashattunk. Dénes György méltóképpen jellemzi az író vadászathoz kötődő munkásságát: "Jurán Vidor aprólékos megfigyelő, s talán ez a titka mesteri hangulatkeltésének. Történeteiben megelevenedik a számunkra ismeretlen világ, benne élünk, lélegzünk, részesei leszünk a vadak örömének s tragédiájának. Az íróval hallgatjuk a fajdkakasok dürgését a felderengő hajnalban, vele járjuk a vadászparadicsomot, vele kergetjük a fehér őzbakot."

Jurán Vidort már fiatalkorában magával ragadta a vadászszenvedély és a természet iránti olthatatlan rajongás. Eleinte még édesapjával vadászott, később – tanítói és iskolaigazgatói állása mellett – vadász- és természetvédő egyesületek tagja, író és lapszerkesztő is volt. Nemcsak vadászélményeiről, hanem kiállításokról és egyéb aktuális témákról is írt, fegyvertechnikai, vadászjogi és vadvédelmi kérdésekkel is foglalkozott. Szerepe volt a zerge, a barna medve és a túzok vadászatának betiltásában. Azok közé a vadászegyéniségek közé tartozott, akik a vadászkultúrát nemes módon képviselik, s jó tolluk révén népszerűsíteni is tudják. „Minden vérbeli vadász élete tulajdonképpen egy-egy vadászkrónika.” – vallotta. Az ő fél évszázados vadászmúltjának krónikáját képező kéziratok az első világháborúban – amely alatt ő maga határőrként szolgált – megsemmisültek, ám azok, amelyeket 1929 és 1945 között az általa szerkesztett felvidéki Vadászlap leközölt, megmaradtak. A szerző eredetileg ezekből válogatva állította össze a Vadászkrónika című kötetét, melynek tartalma a Motesíky Árpád által szerkesztett Szepességi vadászhistóriák elbeszéléseinek zömével együtt képezi e mostani kötet anyagát. Őzek, szarvasok, vaddisznók, fajdok, rókák a főbb szereplői a könyvnek, és persze a vadászok és kopóik „a Kárpátok életének soha meg nem álló, élő filmszalagján…”