István Kertész

A kötet legendás történetei a világbirodalommá terebélyesedő Róma mitikus előzményeit beszélik el félezer év történésein ívelve át. A könyv élvezetes elbeszélő stílusban tárja elénk a trójai háború nyomán Itáliába vándorló és ott új hazát alapító Aeneas históriáját, Róma városának megalapítását, a római királyok korát, majd a köztársaság megalapítását és első küzdelmes évtizedeit, amivel a regék már átnyúlnak a megbízható történelem korába is. A histórikus elemeket tartalmazó regékben történetileg hiteles és nem hiteles mozzanatok alkotnak izgalmas elegyet. A szerző a legújabb szakirodalom eredményeit hasznosítva különbözteti meg a történetek valós és meseszerű elemeit. Az antik elbeszélők stílusát és dikcióját idéző elbeszélés-sorozat az ókori klasszikus irodalom és történetírás legnagyobb alakjainak (Vergilius, Livius, Plutarkhosz) műveit és más kortársak történeti munkáit, költeményeit, életrajzait is felhasználja. Ezek együttesen szolgáltatják azt a színes alapanyagot, amelyből a szerző megalkotja a korai Rómának és népének lebilincselő históriáját.

Nagy Sándor (III. Alexandrosz) meghódította a saját korában ismert világ Makedóniától Egyiptomon át Indiáig terjedő hatalmas területeit. Az ókori krónikások a történelem csodájaként emlegették tetteit, ám a modern történetírás számos kritikát fogalmaz meg a birodalmakat leigázó királlyal kapcsolatban. A szerző Makedóniától a Kaukázus vidékéig végigjárta a hadvezér-uralkodó hadjáratainak útvonalát. Így szerzett élményei és több évtizedre nyúló tanulmányai indították arra, hogy közreadja Nagy Sándor történetét úgy, ahogyan ő látja. Olvasója pedig maga döntheti el, hogy Nagy Sándor valóban kiérdemelte-e történelmi melléknevét.

Ki lopta el a világhódító Nagy Sándor holttestét? Igaz-e, hogy a csatákban hősiesen küzdő spártai királyok nem voltak túl nagy vitézek a hitvesi ágyban? Bigámista volt-e Messalina, Claudius római császár felesége? Valóban megváltozott volna a történelem menete, ha Kleopatrának szebb az orra? Tizenöt botrányos ókori históriát ismerhetünk meg ebből az izgalmas, érdekes és nemritkán megbotránkoztató kötetből. Miközben megízleljük Lucullus lakomáját, felháborodunk a világtörténelem első biztosítási csalásán – mely után már nem is meglepő, hogy Rómában minden eladó –, és együtt éljük át az ókori olimpiák válságos pillanatait, kirajzolódik előttünk az antik világ sokszínű képe. Kertész István számos tudományos igényű, népszerű ismeretterjesztő művet írt a görögrómai korról. Ebben a kötetében egyfajta görbe tükörben láttatja a felidézett korszakot, miközben időnként saját korunk visszásságai is felsejlenek.

Az első honalapító, a Trójából száműzött és Venus által szült Aeneas történetétől a második városalapító, Camillus regényes históriájáig ível ebben a könyvben a naggyá növekvő Róma regékkel dús történelme. A kötet regéi a világbirodalommá terebélyesedő Róma mitikus előzményeit beszélik el félezer év történésein ívelve át. E legendás történetek ereje nem annyira a valósághoz való hűségükben, mint inkább abban rejlik, hogy felfedik, miképp gondolkodott a római nép történelmének kezdeteiről. A könyv élvezetes elbeszélő stílusban tárja elénk a trójai háború nyomán Itáliába vándorló és ott új hazát alapító Aeneas históriáját, Róma városának megalapítását, a római királyok korát, majd a köztársaság megalapítását és első küzdelmes évtizedeit, ezen belül a plebejusok polgárjogi harcának kezdeteit, amivel a regék már átnyúlnak a megbízható történelem korába is. A histórikus elemeket tartalmazó hagyományban történetileg hiteles és nem hiteles mozzanatok alkotnak izgalmas elegyet. A szerző közérthetően, ugyanakkor a legújabb szakirodalom eredményeit hasznosítva különbözteti meg a regék valós és meseszerű elemeit. Az antik elbeszélők stílusát és dikcióját idéző elbeszélés-sorozat az antik irodalom legnagyobb alakjainak (Vergilius, Livius, Plutarkhosz) műveit és más kortársak történeti munkáit, költeményeit, életrajzait is felhasználja, s ezek együttesen szolgáltatják azt a színes alapanyagot, amelyből a szerző megalkotja a korai Rómának és népének lebilincselő históriáját.

Az Ókori hősök című kötet Kertész István két korábban megjelent kötetének írásaiból válogat: Ókori hősök, ókori csaták; Antik harcmezőkön. Olyan ókori hadvezérekkel, harcosokkal foglalkozik, akik a görög-perzsa háborúk és a hellenizmus kibontakozása, valamint a második pun háború időszakában éltek, továbbá olyan legendás hadvezérek tetteit mutatja be, mint II. Philipposz, Marius vagy Julius Ceasar. Az izgalmas csataleírások, a hadieszközök és felszerelések bemutatása, a színes leírások nemcsak az ókori harcművészetet és általában a hadászatot hozzák életközelbe, de megelevenítik az ókori világ társadalmát és mindennapjait is.

Nagy Sándor (III. Alexandrosz) meghódította a saját korában ismert világ Makedóniától Egyiptomon át Indiáig terjedő hatalmas területeit. Az ókori krónikások a történelem csodájaként emlegették tetteit, ám a modern történetírás számos kritikát fogalmaz meg a birodalmakat leigázó királlyal kapcsolatban. A szerző Makedóniától a Kaukázus vidékéig végigjárta a hadvezér-uralkodó hadjáratainak útvonalát. Így szerzett élményei és több évtizedre nyúló tanulmányai indították arra, hogy közreadja Nagy Sándor történetét úgy, ahogyan ő látja. Olvasója pedig maga döntheti el, hogy Nagy Sándor valóban kiérdemelte-e történelmi melléknevét.

Öt évszázadon át uralkodtak Róma császárai a Rajnától Észak-Afrikáig és Britanniától az Euphratészig terjedő óriási birodalmuk fölött. Volt olyan, akinek ez csak néhány hónapig, másoknak több évtizeden át sikerült. Egyesek neve a béke jelzőjeként maradt fenn a történelmi emlékezetben (pax Augusta = az augustusi béke), mások, mint Nero, vérengző zsarnokként jelentek meg még a magyar irodalomban is (Kosztolányi: Nero, a véres költő). De Augustust valóban csak a béke szeretete jellemezte? Tudjuk, az őt korlátlan hatalommal felruházó senatus korántsem békés fegyverek fenyegetése közepette emelte a birodalom élére, előbb consulként, utóbb princesként. A római arisztokrácia által megvetett és mélységesen elítélt Nero alakjában - halála után - hamis Nerók álltak az elégedetlen keleti tömegek élére, amelyek áldották uralmát, és ennek nyoma maradt a világirodalomban is (Feuchtwanger: A hamis Nero). Milyenek voltak hát a Római Birodalom császárai? Tacitus, Suetonius, a Historia Augusta császáréletrajz írói, akiket éppúgy olvasni lehet magyar nyelven is, mint a görög és latin történetírók számos művét vagy az ifjabb Plinius leveleit, adnak egy gazdag információt tartalmazó, ám sokszor igen szubjektív képet hőseikről. Könyvünk megkísérli a minden uralkodó elődje, Julius Caesar, majd Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius, Nero, Vespasianus, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius, Commodus, Diocletianus és Constantinus életrajzán keresztül bemutatni a felsorolt császárok reális portréját, tükröztetve a modern történettudomány eredményeit. Egy terjedelmesebb függelékben pedig közöljük az összes római császár életének legfontosabb adatait.

Öt évszázadon át uralkodtak Róma császárai a Rajnától Észak-Afrikáig és Britanniától az Euphratészig terjedő óriási birodalmuk fölött. Volt olyan, akinek ez csak néhány hónapig, másoknak több évtizeden át sikerült. Egyesek neve a béke jelzőjeként maradt fenn a történelmi emlékezetben (pax Augusta = az augustusi béke), mások, mint Nero, vérengző zsarnokként jelentek meg még a magyar irodalomban is (Kosztolányi: Nero, a véres költő). De Augustust valóban csak a béke szeretete jellemezte? Tudjuk, az őt korlátlan hatalommal felruházó senatus korántsem békés fegyverek fenyegetése közepette emelte a birodalom élére, előbb consulként, utóbb princesként. A római arisztokrácia által megvetett és mélységesen elítélt Nero alakjában - halála után - hamis Nerók álltak az elégedetlen keleti tömegek élére, amelyek áldották uralmát, és ennek nyoma maradt a világirodalomban is (Feuchtwanger: A hamis Nero). Milyenek voltak hát a Római Birodalom császárai? Tacitus, Suetonius, a Historia Augusta császáréletrajz írói, akiket éppúgy olvasni lehet magyar nyelven is, mint a görög és latin történetírók számos művét vagy az ifjabb Plinius leveleit, adnak egy gazdag információt tartalmazó, ám sokszor igen szubjektív képet hőseikről. Könyvünk megkísérli a minden uralkodó elődje, Julius Caesar, majd Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius, Nero, Vespasianus, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius, Commodus, Diocletianus és Constantinus életrajzán keresztül bemutatni a felsorolt császárok reális portréját, tükröztetve a modern történettudomány eredményeit. Egy terjedelmesebb függelékben pedig közöljük az összes római császár életének legfontosabb adatait.

„Soha nagyobb, szerteágazóbb tervet ember nem hajtott végre. Nagy Sándor vállalkozása sem volt ilyen merész, és sokkal könnyebb volt, sokkal nagyobb esélyei voltak” – nem más, mint maga Napóleon értékelte így azt a történelmi jelentőségű manővert, amivel Hannibál átvitte seregét az Alpok hágóin. A karthágói fővezér a mai Franciaország földjéről Itáliába érkezve sikerrel közelítette meg stratégiai célkitűzését: a Róma és alávetett szövetségesei által uralt térséget tette a harcok színterévé, hogy azután közel két évtizedre megingassa a Tiberis parti város hatalmát. Afrikai és mediterrán tájakról származó harcosaival leküzdötte az ismeretlen alpesi terep és a zord téli időjárás okozta borzalmakat, és aminek még napjaink embere is csodájára jár, épségben juttatta céljához mind a 37 harci elefántját. Utóbbi bravúrját legújabb kori kalandorok próbálták egy-két elefánttal utánozni. A mai Olaszország területén aratta Hannibál a cannaei győzelmét, amely a kétoldali bekerítés iskolapéldájává vált a hadtörténetben, és később olyan hadvezérek vették át tanulságait, mint Napóleon, a német Graf von Schlieffen, az orosz Zsukov vagy az amerikai Norman Schwarzkopf tábornok. Az alpesi áttörés és a cannaei csata jelentették Hannibál pályájának csúcsát. A háborút Róma ellen azonban nem nyerhette meg. A végső győzelemhez hiányoztak a szükséges források mind emberanyagban, mind pedig gazdasági tényezőkben. Így aztán egyedülálló katonai zsenialitása ellenére nem tudta elkerülni a kudarcot. De éppen a kimagasló tehetsége és a sorsdöntő siker esélytelensége között feszülő ellentét formálta meg fordulatokban gazdag életútját, amely győzelmek, bukások és feltámadások sorozatával ajándékozta meg a világot. Könyvünk ebbe az eseménydús történetbe vezeti be olvasóját, miközben Hannibál hazájának, az észak-afrikai Karthágónak ugyancsak változatos históriáját is áttekinti. A gazdag tartalmat térképek, csatavázlatok és színes képek egészítik ki.

Az antikvitás történelme iránt érdeklődő olvasó olyan könyvet vehet a kezébe, amely kiemelkedő jelentőségű ógörög személyiségek izgalmas, fordulatokban gazdag élettörténetét szedi csokorba. Olyan férfiakét, akik több-kevesebb sikerrel kerülték ki a politikuspálya buktatóit, és ha a tragikus végzet beteljesülése ellen nem is mindig védekezhettek sikerrel, következetes életutat jártak végig. Közülük Szolón a magzati állapotban lévő, Peiszisztratosz a zsarnoksággal előkészített eljövendő, míg Periklész a csúcsán lévő, Démoszthenész pedig a lehanyatló athéni demokráciát képviselte. II. Agészilaosz spártai király és Thébai városának két hadvezére: Epameinóndasz és Pelopidasz életén keresztül a Kr. e. 4. század önmagát belháborúkkal pusztító hellénségét, a spártai történeti fejlődés mitikus ködbe vesző kezdeteit a legendás törvényhozó, Lükurgosz és a hozzá fűződő hagyományanyag bemutatásával idézzük fel. Spártához hasonlóan Makedónia királyainak históriája is a mítosz ködébe burkolózik. Nagy Sándor (III. Alexandrosz) elődei közül I. Alexandrosz emelkedett ki. A közvélemény által kevéssé ismert uralkodó államépítő munkássága alapozta meg a nagynevű utód világhódító tevékenységét. E nagy formátumú politikusok mellett bemutatjuk a görög szellemiség egyik speciális megtestesítőjét, a krotóniak sokszoros olümpiai győztes birkózóját, Hellász sportcsillagát, Milónt. Az antik görögség felsorolt kiválóságainak életútját időrendi sorban tárjuk az olvasó elé. Az Utószóban a szerző az életrajzok hősei által képviselt ókori demokráciákat értékelve közvetve utal a demokrácia máig élő problémáira. Ahogy Pascal, a 17. századi francia gondolkodó írta: "A múlt és jelen csupán eszközünk; célunk csakis a jövendő", hisszük, hogy a régi korok demokráciájának előnyeit és fogyatékosságait megismerve juthatunk el a közösség egészét boldogító demokrácia megvalósításához. A Hellász csillagai talán segíthet ebben.