Eva Korová

Mirjam több mint a testvérem. Ő a másik felem. A túlélésünk függ egymástól. Éva és Mirjam az életüket köszönhetik annak, hogy ikrek. Ám könnyen lehet, hogy ami rájuk vár, az a halálnál is rosszabb. 1944 nyarán Mózes Évát a családjával együtt Auschwitzba deportálták. A családot a megérkezést követően szétszakították, a szülőket és a két nagyobb lánytestvért azonnal a gázkamrába vitték, az alig tízéves Évát és ikertestvérét, Mirjamot viszont átadták annak az embernek, akit azóta is mindenki a Halál Angyalaként ismer: dr. Josef Mengelének. A táborban az ikrek kiváltságban részesültek, például megtarthatták a saját ruháikat, ugyanakkor Mengele iszonyatos orvosi kísérleteinek alanyaivá váltak. Nap mint nap küzdeniük kellett a túlélésért, és a legtöbbjükkel vagy a szörnyű kísérletek végeztek, vagy a betegség és az éhezés. Az auschwitzi ikrek egyszerűen megírt, érzelmekkel telített, ám meghökkentő tárgyilagossággal elmesélt történetében megismerhetjük egy kislány kitartó harcát a túlélésért, ebben a kivételesen kegyetlen világban.

The Nazis spared their lives because they were twins. In the summer of 1944, Eva Mozes Kor and her family arrived at Auschwitz. Within thirty minutes, they were separated. Her parents and two older sisters were taken to the gas chambers, while Eva and her twin, Miriam, were herded into the care of the man who became known as the Angel of Death: Dr. Josef Mengele. They were 10 years old. While twins at Auschwitz were granted the 'privileges' of keeping their own clothes and hair, they were also subjected to Mengele's sadistic medical experiments. They were forced to fight daily for their own survival and many died as a result of the experiments, or from the disease and hunger rife in the concentration camp. In a narrative told simply, with emotion and astonishing restraint, The Twins of Auschwitz shares the inspirational story of a child's endurance and survival in the face of truly extraordinary evil. Also included is an epilogue on Eva's incredible recovery and her remarkable decision to publicly forgive the Nazis. Through her museum and her lectures, she dedicated her life to giving testimony on the Holocaust, providing a message of hope for people who have suffered, and worked toward goals of forgiveness, peace, and the elimination of hatred and prejudice in the world.

V lete roku 1941 nacisti deportovali Evu Mozesovú Korovú a celú jej rodinu do Osvienčimu. V priebehu tridsiatich minút ich od seba oddelili. Eviných rodičov a staršie sestry poslali rovno do plynovej komory, kým Eva a jej sestra-dvojička Miriam sa ocitli v rukách Mengeleho, ktorý bol známy aj ako Anjel smrti. Mali vtedy len desať rokov. Dvojičky mali v Osvienčime určité „privilégiá“ – mohli nosiť vlastné oblečenie a nevyholili im hlavy dohola, ale stali sa objektom Mengeleho sadistických experimentov. Veľa z nich zomrelo v dôsledku pokusov, chorôb a hladovania. Ale ďalšie prežili vďaka obdivuhodnej detskej vynaliezavosti, odvahe a neochvejnej vôli žiť. Eva si s odstupom desaťročí spomína na svoje šťastné detstvo v Transylvánii, vzostup antisemitizmu a jeho vplyv na jej rodinu. Mesiace strávené v Osvienčime opisuje vecne, citlivo a s veľkou dávkou nadhľadu. Jej rozprávanie je inšpiratívnym príbehom o vytrvalosti, odhodlaní a boji o prežitie tvárou v tvár extrémnemu zlu. V epilógu Eva hovorí o svojej nevšednej ceste k uzdraveniu a pozoruhodnom rozhodnutí verejne odpustiť nacistom. V Spojených štátoch amerických, kam sa z Izraela presťahovala za manželom, založila múzeum holokaustu, prednášala po celom svete a organizovala exkurzie do Osvienčimu. Svoj život zasvätila šíreniu posolstva o odpustení, mieri a odstránení nenávisti a predsudkov na svete.