Viktor Kubiszyn

A szerző saját élményei alapján írja le a kábítószerek hatását az emberre, kapcsolatainak alakulására, s ennek szépirodalmi visszatükröződését. Bemutatja a függőség kialakulásának rémséges egyéni és társas útját, a visszaesésekkel szabdalt pokoljárást, s végül a tisztává válás gyötrelmeit és eredményeit. Szlengszótár és kábszerlista egészíti ki ezt a páratlanul őszinte vallomást.

"Nem vagyok otthon. Ezt érzem, ez dübörög a véráramomban alkohol és heroin és kristály és rivotril és kínai mocsok helyett." Kubiszyn Viktor Oroszrulett című regénye egy férfi és egy nő moszkvai utazásának története. Egyszerre fizikai, és lelki/szellemi út ez, amit megcsavar a különböző kábítószerek hatása alatt lévő karakterek belső világának ütközése a fizikai valósággal. A történet nagy részében Moszkva a főszereplő, ahol a városon belüli tér egyrészt a látható, híres/hírhedt moszkvai helyszínekre épül: a Vörös tér, Kreml, a metró, a Moszkva folyó partja, a Patrarsije Prudin, a Sztálin-agyarak, stb; másrészt a láthatatlan/földalatti Moszkva, a lakótelepek, csatornák, árnyékban élő egzisztenciák világa. A belső utazás a két fő karakter személyiségében játszódik le. A férfi középkorú, józan életet élő exdrogos, a nő huszonéves, a kamaszkorból épphogy kinőtt lázadó, különleges lelki érzékenységgel és intellektuális érzékkel. A főszereplő férfi nem használ kábítószereket, de a nő annál többet - csakúgy, mint a könyvben megjelenő karakterek jórésze. A különböző hallucinogén kábítószerek (LSD, dizájnerdrogok), az amfetamin és az opiatok által generált drogos narratíva adja a lelki utazás egyik rétegét, a főszereplő férfi józansága, vívódásai és megoldáskeresése a "repülésre" a másikat.

"Nem vagyok otthon. Ezt érzem, ez dübörög a véráramomban alkohol és heroin és kristály és rivotril és kínai mocsok helyett." Kubiszyn Viktor Oroszrulett című regénye egy férfi és egy nő moszkvai utazásának története. Egyszerre fizikai, és lelki/szellemi út ez, amit megcsavar a különböző kábítószerek hatása alatt lévő karakterek belső világának ütközése a fizikai valósággal. A történet nagy részében Moszkva a főszereplő, ahol a városon belüli tér egyrészt a látható, híres/hírhedt moszkvai helyszínekre épül: a Vörös tér, Kreml, a metró, a Moszkva folyó partja, a Patrarsije Prudin, a Sztálin-agyarak, stb; másrészt a láthatatlan/földalatti Moszkva, a lakótelepek, csatornák, árnyékban élő egzisztenciák világa. A belső utazás a két fő karakter személyiségében játszódik le. A férfi középkorú, józan életet élő exdrogos, a nő huszonéves, a kamaszkorból épphogy kinőtt lázadó, különleges lelki érzékenységgel és intellektuális érzékkel. A főszereplő férfi nem használ kábítószereket, de a nő annál többet - csakúgy, mint a könyvben megjelenő karakterek jórésze. A különböző hallucinogén kábítószerek (LSD, dizájnerdrogok), az amfetamin és az opiatok által generált drogos narratíva adja a lelki utazás egyik rétegét, a főszereplő férfi józansága, vívódásai és megoldáskeresése a "repülésre" a másikat.