Marton Levente

– Ez már Magyarország – ismételte hátborzongatóan mély hangon Éva, aki most szólalt meg először és utoljára. És úgy egyáltalában utoljára.Tett egy lépést a határőr felé, alighanem hátrálásra akarta kényszeríteni. Nem látta a katona arcán az ölésvágyat, vagy ha látta, tudta, már mindegy.Nem volt figyelmeztetés. Nem volt lövés a levegőbe.A katona – még mindig vigyorogva – kissé elfordította a fegyvert Éva felé, és tüzelt.Éva még állt, amikor barna szemében kihunyt a fény. 1989 decemberében, közvetlenül karácsony előtt már recsegett-ropogott Romániában a Ceausescu-diktatúra, amikor három 17 éves kolozsvári magyar gimnazista kalandvágyból és egy szabad, új élet reményében megpróbál átszökni Magyarországra a szigorúan őrzött határon át. Köztük van a regény főhőse is, akinek a határon történtek teljesen megváltoztatják az életét. Az ő meglepő fordulatokban gazdag sorsát követjük nyomon a következő két évtizedben, Kolozsvártól Budapesten át New Yorkig. A virtuóz nyelvezettel, mesteri történetvezetéssel, hol megragadó drámai sötétséggel, hol pedig szarkasztikus, sőt önironikus humorral megírt regény az első oldalaktól rabul ejti az olvasót, és töretlen lendülettel kísér végig főszereplője rendhagyó, minden klisével és hagyományos hős-képpel szembemenő sorsán.