István Ligeti

A nemzetek véget nem érő versenyében az elért eredményeket és kudarcokat nagymértékben meghatározza a gazdasági növekedés adott szakaszának sikeressége. A közgazdasági ismeretek gyarapodásával a növekedés klasszikus tényezői - a föld, a fizikai tőke, a munkaerő - egyre kevésbé lettek alkalmasak arra, hogy segítségükkel a folyamatokat megmagyarázzák. Így a kutatások fokozatosan két kevésbé kézzelfogható tényező: a technikai haladás és a humántőke irányába fordultak. Az elmúlt évtizedekben ez a terület gyors fejlődésnek indult, és napjainkban az ütem egyre gyorsul. A könyv szerzői vizsgálatuk középpontjába a humántőkének a gazdasági növekedésben játszott szerepét állítják. Megismerkedünk a humántőke-kutatás fő szakaszaival és jellemzőivel. A gondolatmenet szerves részét alkotja a fogalmi rendszer kialakulatlanságának érzékeltetése is. A szerzők széleskörű irodalmi bázis alapján betekintést adnak azon új területekbe, ahol a tudományos kutatások az első lépéseket teszik. Ilyen az átfogó technikai fejlesztések hatása, a humántőke minősége, a nők új társadalmi szerepe, a gyermeknevelés gazdasági kérdései. Mindazonáltal a tudományterület gyors fejlődése sem érvénytelenítette a terület egyik klasszikusának, Theodore W. Schultznak a megállapítását, hogy aki a humántőke területére merészkedik, Pandora reményekkel és bajokkal teli szelencéjét nyitogatja.