Diarmaid MacCulloch

Diarmaid MacCulloch az Oxfordi Egyetem egyháztörténeti professzora, a Brit Akadémia és a Királyi Történelmi Társaság tagja. Több könyvet publikált a Tudor-korról és a kereszténység történetéről. E kötete 2003-ban elnyerte a Wolfson-díjat, 2004-ben a Brit Akadémia Díját, 2005-ben pedig az Amerikai Könyvkritikusok Országos Körének díját is. Művében a reformáció és az ellenreformáció történetét mutatja be, de olyan átfogó képet vázolva fel, hogy könyvét nyugodtan nevezhetnénk Európa történetének a "hosszú tizenhatodik század"-ban, az 1490 és 1618 közötti időszakban. Sőt egészen az 1700 körüli "fordulópontig" követi a reformáció történetét, összegző fejezetei pedig máig tartó hatását is felmérik. Maga Luther csak az első száz oldal után jelenik meg, MacCullochnak tehát alkalma nyílik a késő középkori vallási és teológiai problémák alapos ismertetésére is. Ez a könyv elsősorban vallástörténeti mű lenne - de mivel a vallástörténet e korban szorosan összekapcsolódott a politikatörténettel, társadalomtörténettel és kultúrtörténettel, talán nincs is olyan eleme a 16. századi történelemnek, amelyet ne világítana meg. A szerző figyelme egyáltalán nem korlátozódik Nyugat-Európára: az index a Magyarországgal és Erdéllyel kapcsolatos helyeket többtucatnyi oldalszámmal jelzi! Igazi, átfogó Európa-történet ez, nem csak a nyugati nagyhatalmak története. Dávid Ferenc ugyanúgy felbukkan benne, mint a Bethlenek és a Báthoryak. MacCulloch könyve igen olvasmányos, a szerző kiváló stílusban, rendkívül szellemesen ír. Színvonalas és érdekes a képanyag is: majdnem ötven fekete-fehér kép és ábra egészíti ki a szöveget, s a szerző valamennyit alaposan elemzi. Az első kép éppen egy 14. századi templom oszlopfője, amelyet egy pucér emberi hátsó formájára faragtak ki - MacCulloch ennek ismertetésével vázolja fel a középkori társadalmak sajátos vallási mentalitását. A mű rendkívül érthetően ismertet olyan bonyolult teológiai dilemmákat, amelyeket még magyar nyelvű könyvekből sem könnyű megérteni, s emlékezetes portrékat fest a korszak szellemóriásairól, Erasmustól Lutheren és Kálvinon át Loyola Ignácig. Mindenről saját véleménye van, melyet határozottan fejt ki és igen meggyőzően ad elő. Ez a kiváló monográfia nagy segítséget nyújthat az egyetemi és középiskolai oktatás számára is.

This book unravels a polyphony of silences from the history of Christianity and beyond. MacCulloch considers Judaeo-Christian borrowings from Greek explorations of the divine, and the silences which were a feature of Jesus' brief ministry. Besides prayer and contemplation, there are shame and evasion; careless and purposeful forgetting. Many deliberate silences are revealed: the forgetting of histories inconvenient to later Church authorities, and Christianity's problems in dealing honestly with sexuality. Behind all this is the silence of God. In a deeply personal conclusion, MacCulloch brings a message of optimism for those still seeking God beyond the clamour of over-confident certainties.

A brilliant kaleidoscope on the Reformation from its leading scholar and 'one of the best historians writing in English today' (Sunday Telegraph) The Reformation which engulfed England and Europe in the sixteenth century was one of the most highly-charged, bloody and transformative periods in their history. Ever since, it has remained one of the most contested. Diarmaid MacCulloch is one of the leading British historians of this turbulent and endlessly fascinating era. Many essays in this volume expand upon his now classic Reformation: Europe's House Divided, tracing, for example, the evolution of the English Prayer Book and Bible or reassessing the impact of the Reformation on Catholicism. Henry VIII and his archbishop, Thomas Cranmer, are both central presences, and MacCulloch swiftly dispatches some of the received wisdom about them. Throughout the book, he brilliantly undermines one persistent English tradition of interpreting the Reformation - that it never really happened - and establishes that Anglicanism was really a product of Charles II's Restoration in 1660 rather than the 'Elizabethan Settlement' of 1559. The inexhaustible variety of the Reformation is seen in a delightful mix of writings on angels, Protestant opinions about the Virgin Mary and such diverse personalities as William Byrd, John Calvin and the extraordinary seventeenth-century forger Robert Ware, some of whose malicious fantasies have polluted parts of Reformation history ever since. All Things Made New shows Diarmaid MacCulloch at his best - learned, far-seeing, sometimes subversive, and often witty. At the end of his essay on the great Elizabethan divine Richard Hooker, he writes 'The disputes which currently wrack Western Christianity are superficially about sexuality, social conduct or leadership style: at root, they are about what constitutes authority for Christians. The contest for the soul of the Church in the West rages around the question as to how a scripture claiming divine revelation relates to those other perennial sources of human revelation, personal and collective consciousness and memory; whether, indeed, there can be any relationship between the two.' There is much wisdom, as well as much enjoyment, in this book.