Eckhart Mester

"Eckhart mesterről csak nagy, pontosabban szárnyaló szavakkal lehet beszélni. Sőt csak úgy lehet megérteni őt, ha azokat az igazságokat, amelyekről beszél, asszimiláljuk, hozzájuk alakulunk. El lehet róla mondani, hogy amikor olvassuk, inkább ő olvas vagy még inkább ír minket, mintsem mi őt. (...) Eckhart olyan gondolkodó, akit nehéz besorolni a filozófus, a teológus, a lelki vezető, a misztikus kategóriákba, ahogy ez az őt megemészteni akaró terjedelmes irodalom eltérő álláspontjai alapján is látszik. Ő maga elsősorban nem szak filozófusokhoz vagy képzett teológusokhoz akart szólni, hanem az ige potenciális tovább hirdetőihez, minden kereső emberhez." -írja bevezetőjében a fordító, Schneller István. A kötet a mester német nyelvű szövegeiből ad válogatást, részben eddig meg nem jelent prédikációk fordításával, részben régebbi fordítások újraközlésével.

"Hatodszor: a tökéletes emberre, akiben Isten lelke lakozik, egyáltalán nem hatnak a körülötte lévő teremtett dolgok, mint például a változékonyság és más hasonlók, mert Isten lelke bennük lebeg a vizek felett, és őket is a vizek fölé, vagyis a teremtett dolgok sajátságai fölé emeli." A Biblia nyelvezete hosszú évszázadokon keresztül magyarázatok, értelmezések, kommentárok sokaságát ihlette. A kötet szerzője a német misztika legjelentősebb képviselője, a dominikánus rendbe tartozó nagyszabású gondolkodó, aki könyvében a Szentírás "többszintű értelmezésének a lehetőségébe" vezeti be az olvasót. Eckhart mester irányt mutat: a világmindenség egészében megnyilvánuló jelenségeket a teremtő isteni elv manifesztációjának tekinti, melynek felismerése fokozatosan elvezet az igazsághoz, végső soron pedig Istenhez. A mester a Teremtés könyvének legfőbb eseményeihez fűz kommentárokat, melyek már a maguk korában sem fedték mindig az egyház hivatalos álláspontját. Értelmezéseiben gyakran szerepelnek absztrakt metafizikai megállapítások, más helyütt viszont szinte profanizálja a vallásos szövegeket. Teológiai fejtegetéseit olvasva - melyekben legfőképp Averroes, Maimonidész, Boethius és Arisztotelész gondolataira támaszkodik - az olvasó számára Isten, "ki mozdulatlan mozgatja a mindenséget", hol szinte megérinthető közelségbe kerül, hol pedig az elérhetetlen szférák messzeségébe távolodik. Eckhart mester a szakrális szövegben a szó szerinti tartalom mögötti primordiális jelentéseket kutatta, felvillantva az értelmezési lehetőségek széles skáláját. Művét tanulmányozva az olvasóban egy szerzetes tiszta arcéle rajzolódik ki, aki nem elégedett meg a hit előírásaival, hanem a legtökéletesebb megismerésre törekedett.