Lidia Nádori

Tammie ?majd elolvad a pisztáciafagyitól. És a sírfeliratoktól. Elég fura a hobbija: naponta végigjárja a temetőt, és lefotózza az ütősebb szövegeket, de csak nem bír ráakadni arra a mondatra, amit a saját temetésére tartogatna. Különc szokásának nyomós oka van: az agyára telepedő óriási vérrög, ami bármikor felrobbanhat, és megölheti Tammie-t. Nehéz ilyen tudattal élni – nemcsak neki, de a családjának és a legjobb barátnőjének is. A lány életét tovább bonyolítja, hogy a temetőben az ideális sírfelirat helyett a tökéletes pasira talál rá. Vajon Fynn elfogadná őt a fejében ketyegő időzített bombával együtt is? „Nem merek forró vízzel zuhanyozni, mert attól félek, fölmelegszik tőle a vérem, összesűrűsödik, és szétrobban az egész. Ez persze orvosilag úgy képtelenség, ahogy van, de orvosilag az is képtelenség, hogy aneurizma van egy amúgy egészséges tizenhat éves fejében. Mostanáig semmiféle kicsapongást nem engedtem meg magamnak. Drog nulla, néha egy-egy buli, semmi hormonális beavatkozás, emiatt semmi szex, nem beszélve arról, hogy az orgazmus életveszélyes. Az orgazmus: robbanássorozat az idegrendszerben. Ami az én esetemben halálhoz vezethet. Így magyarázta nekem a neurológus, hogy megijesszen. Igazán fölösleges volt. Nem áll fönn a veszély, hogy nimfomániás öngyilkosként végezzem, annyira apáca-üzemmódban élek. Még a végén az unalomba halok bele.”

Tammie ?majd elolvad a pisztáciafagyitól. És a sírfeliratoktól. Elég fura a hobbija: naponta végigjárja a temetőt, és lefotózza az ütősebb szövegeket, de csak nem bír ráakadni arra a mondatra, amit a saját temetésére tartogatna. Különc szokásának nyomós oka van: az agyára telepedő óriási vérrög, ami bármikor felrobbanhat, és megölheti Tammie-t. Nehéz ilyen tudattal élni – nemcsak neki, de a családjának és a legjobb barátnőjének is. A lány életét tovább bonyolítja, hogy a temetőben az ideális sírfelirat helyett a tökéletes pasira talál rá. Vajon Fynn elfogadná őt a fejében ketyegő időzített bombával együtt is? „Nem merek forró vízzel zuhanyozni, mert attól félek, fölmelegszik tőle a vérem, összesűrűsödik, és szétrobban az egész. Ez persze orvosilag úgy képtelenség, ahogy van, de orvosilag az is képtelenség, hogy aneurizma van egy amúgy egészséges tizenhat éves fejében. Mostanáig semmiféle kicsapongást nem engedtem meg magamnak. Drog nulla, néha egy-egy buli, semmi hormonális beavatkozás, emiatt semmi szex, nem beszélve arról, hogy az orgazmus életveszélyes. Az orgazmus: robbanássorozat az idegrendszerben. Ami az én esetemben halálhoz vezethet. Így magyarázta nekem a neurológus, hogy megijesszen. Igazán fölösleges volt. Nem áll fönn a veszély, hogy nimfomániás öngyilkosként végezzem, annyira apáca-üzemmódban élek. Még a végén az unalomba halok bele.”

"Együtt éltünk. Együtt megyünk. Szerettünk titeket nagyon. Mami." Két ember, akik együtt öregedtek meg, elhatározza, hogy öngyilkos lesz. A férj halálos beteg, felesége képtelen nélküle élni. 1991 őszén, egy októberi vasárnapon véghez is viszik tervüket. Kutyájukat egy ismerősre bízzák, lakásukat szépen kitakarítják, becsomagolják a karácsonyi ajándékokat, mindent elrendeznek. Kéz a kézben megy Vera és István a halálba, végső megpecsételéseként egy különleges szerelemnek, mely az egész világot kizárta, a gyermekeiket is beleértve. Johanna Adorján, az unoka a történtek után 18 évvel tapintatosan és mélységes szeretettel próbálja rekonstruálni nagyszüleinek utolsó napját. S miközben így tesz, felidézi a magyar származású zsidó házaspár viszontagságokkal teli életét, az üldöztetések, a kommunista évek, 1956 sorsfordító eseményeit, majd emigrációjukat Dániába, ahol új életet kezdhettek. A mozaikszerűen kirajzolódó családtörténet arra is lehetőséget ad az írónőnek, hogy felkutassa saját gyökereit - közelebb kerüljön magyar és zsidó származásához.