Júlia Néma

A szerző a fatüzes kerámiaégetési hagyománnyal Japánban ismerkedett meg. A technológia lényege a magas hőfokú, tűzifatüzes égetés, mely során a tűz spontán és kreatív alkotó ereje, a lángok festése és a hamu játéka egyedülállóan fejezi be a kerámiatárgyak "formázását". A tűztér számottevő történései visszahatnak a tárgyakra, olyan többlettel látva el őket, amelyek túlmutatnak az alkotói kontrollon. Az ilyen tárgyak máz és dekoráció nélkül is egyediek és személyesek. Szobrászi igényűek, aszimmetrikusak, szabálytalanok, teret adnak a véletlenszerű történéseknek, intuitívak; bizonyos - nem feltétlenül vallási, hanem mindenekelőtt anyagi - értelemben transzcendensek. A fa tüze melegebb tónust ad a tárgyaknak, mint a gázos vagy az elektromos égetés. A láng erősebb beavatkozása azonban csak nagyon magas hőmérsékleten és megfelelő kemencetér-konstrukcióban érvényesül.