István Nemes

"A tágas motorkocsiban alig tucatnyian tartózkodnak; jut ülőhely mindenkinek. Rokkó és Ricsi még mindig a csomagokkal birkóznak; a kisebb szatyrokat ledobálják egy üres ülésre, aztán együttes erővel, megtáltosodva a kalaptartó fölötti csomagtartóra hajítják a mázsás bőröndöt. A nagydarab cigánylány terpeszben megáll a kocsi közepén, szusszanásnyi időt sem hagy csenevész társainak - Főpróba! - jelenti be ellentmondást nem tűrően. Monstruózus jelenség, szinte kitölti a kocsi keresztmetszetét, kezei a magasban, feltör belőle egy korántsem közönséges subidubá. Bombaerős, a lélek legmélyebb bugyráig hatoló, átható hangja van: - Subi-dubi-dubá, yeah!..."

Az ifjú Skandar Graun soha nem kíván visszatérni az ork Agranaakba, ahol zaklatott gyerekkora utolsó éveit töltötte, de a tengerészélethez sem igazán fűlik a foga. Azonban immár a Rontás Erdeje sem kegyes hozzá; kevés a kirabolnivaló, magányos utazó, trialcori zsoldosok és feldühített orkok vadásznak rá. Végül, az éhség Renztal­ba hajtja, s elhatározza, hogy mégiscsak megkeresi azt a bizonyos Kampós Kharant, aki már rég megkapta azért a pénzét, hogy maga mellé fogadja őt és kitanítsa a hajósmesterségre. No de arról nem volt szó, hogy leendő cimborái hamarabb eljáratják vele a matróztáncot, mint hogy igazi hajó fedélzetére rakhatná ótvaros tappancsát. Ráadásul, Rentzal városának alvilágát szövevényes intrikák és hatalmi játszmák szövik át a Háló Testvériség jóvoltából. És ez olyasmi, amibe egy fél- és zöldfülű félork kölyöknek nem jó ómen belekeveredni. John Caldwell címadó regénye mellett olyan írások alkotják e kötetet, melyek Worluk tengereinek vándorairól és haramiáiról szólnak. Izgalmas kalandok matrózokról, csempészekről, kalózokról, tengeri szörnyekről, legyilkolt szerzetesekről, rejtélyes szigetekről, kifosztott, ősi kriptákról.

Nem könnyű az élet egy tízéves félvér fiú számára, ha orkként akar élni egy ork faluban. Főként úgy, hogy fogadott apját nem érdekli semmi más, csak a bor, a nők és nagyra törő, hódító álmai, a helyi kölykök pedig élnek-halnak a verekedésért – vagyis inkább a náluk gyengébbek verésért. Az ifjú Skandar Graun csak azért is meg akar felelni az elvárásoknak, csupán azt nem tudja eldönteni, hogy melyik istent káromolja és melyikhez imádkozzon. A biztonság kedvéért Groomsot és Yvorlt is kigúnyolja, és elkövet a nevükben pár aprócska bűnt…