Andrej Nikolaidis

Andrej Nikolaidis egyike annak a néhány fiatal montenegrói írónak, akik hazájuk irodalmát "egy mozdulattal átemelték a tizenkilencedik századból a huszonegyedikbe" (Dalibor Simpraga). A kötet az író két, témájában és stílusában lazán egymáshoz kapcsolódó regényét tartalmazza. A Mimesis egy Konstantin Teofilis nevű fiatalember monológja, amelynek középpontjában az a dilemma áll, hogy a főhős maradjon-e egyszerre gyűlölt és szeretett hazájában, vagy menjen egy lány után Nyugat-Európába. Miközben élete legfontosabb döntését próbálja meghozni, mondatról mondatra szövődik ez az egyedi hangú textus, melynek tragikomikus egyvelegében egymás mellé kerül a merev patriarchális és a fogyasztói társadalom, a hősi epika és a rockzene, és bepillantást nyerünk Montenegro mindennapi életébe egy városi fiatal nézőpontjából. Vicces, ugyanakkor megható szöveg, amely mesterien rendezi anyagát az emlékek és benyomások kaleidoszkópjává. A Fiam című regény egyetlen éjszaka eseményeit beszéli el. Főhőse (akit ugyancsak Konstantinnak hívnak, és szintén író) ezúttal is egyes szám első személyben szól az olvasóhoz. A férfi személyes kapcsolatai a mélyponton: az amúgy a szomszéd házban élő apjával hosszú évek óta nem beszél, a felesége pedig most hagyta el. Nem találva a helyét otthon, útnak indul Ulcinjban, a tengerparti városi éjszakában. Útja során különféle alakokkal elegyedik szóba, akik mintha mindannyian egy Bulgakov-regényből léptek volna elő. Az eseménydús éjszaka felszíne alatt bontakozik ki a szöveg vissza-visszatérő alaptémája, apa és fiú ellentmondásos viszonya. A regény, mellyel szerzője elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, mágikus éjszakai utazás egy ősi városban, olyan úton, amely az emberi létezés legmélyére vezet.

Román Syn získal roku 2011 Cenu Európskej únie za literatúru, prekladové práva sa predali do dvanástich krajín. Autor v rozhovoroch tvrdí, že kým žije, bude existovať aj multikulturalita: je synom Gréka a Čiernohorky, vnukom Albánca a Rumunky, do osemnástich rokov žil v Sarajeve, patrí teda do bosniacko-hercegovinskej literatúry, žije v čiernohorskom meste Ulcinj, čiže aj do čiernohorskej, a keďže vydáva knihy najmä v Záhrebe, aj do chorvátskej literárnej tvorby. V románe Syn hlavný hrdina a zároveň rozprávač Konstantin žije ako cudzinec vo vlastnom meste a jeho osud môže byť variantom večného otcovsko-synovského príbehu o bludnom synovi. V próze Príchod rozvíja príbeh plný fiktívnych aj skutočných konšpirácií o vražde rodiny Vukotićovcov, no ako napovedá názov, aj príbeh posledný: apokalypsu, pravdaže, so špecifickou balkánskou vôňou. Súčasťou kníh je aj „top ten“ zoznam skladieb, ktoré Nikolaidis odporúča počúvať pri ich čítaní.