O'Farrell John

Isn’t it always the way? You wait ages for one purple flour-filled condom and then three come along at once. Of course the correct procedure for a chemical attack in the House of Commons would have been for MPs to remain in the chamber and remove all items of clothing. I’m not sure which is the more horrific vision: anthrax all over London or Nicholas Soames slipping out of his Y-fronts while chatting to a naked Ann Widdecombe. Here at last is the third and final collection of Guardian columns from John O’Farrell, award-winning comedy writer and compulsive liar. In this eye-watering journey from innocence to revelation, he discovers that Margaret Thatcher is actually his mother. Contained within these covers are a hundred funny, satirical essays on subjects as diverse as Man’s ascent from the apes and the re-election of George W. Bush. Plus there is a full account of O’Farrell’s heroic but doomed attempt to capture his Tory home town for socialism. Maidenhead has never been the same since.He also makes a number of preposterous claims, including that identity fraud has got so bad that an audacious impostor using the name A. L. Blair even managed to get himself a Labour Party card by posing as a left-wing champion of wealth distribution and civil rights. He asks why a Blackberry isn’t compatible with an Apple. And finds out why the Queen didn’t go to her own son’s wedding: ‘What happened to that other girl you were seeing?’ ‘Mother, we got divorced and then she died in a car crash, remember?’ ‘Well, sometimes you have to work at these things, dear . . .’

Jimmy Conway chtěl být vždycky slavný. Jako malý kluk si dokonce tajně schoval hromádku dopisů, v nichž sám sobě radil, jak se má v budoucnu vyrovnat se vší tou slávou a bohatstvím, které s ní jde ruku v ruce. Když je se svými poněkud legračními dopisy konfrontován hluboko po třicítce, nemůže si pomoct, aby se necítil sám sebou poněkud zklamaný. A tak začíná jeho podivuhodná cesta do světa slavných a populárních lidí. Jimmy se díky vytáčkám a výmyslům klopotně dostává opravdu na samotný vrchol, až se náhle ocitne v prekérní situaci – má sám vystoupit na pódiu a rozesmát nabité divadlo v představení živě přenášeném milionům televizních diváků. A nastává zásadní problém – Jimmy nikdy v životě na pódiu nestál, natož aby celý večer někoho bavil…

Following his hugely popular account of the previous 2000 years, John O’Farrell now comes bang up to date with a hilarious modern history asking ‘How the hell did we end up here?’ An Utterly Exasperated History of Modern Britain informs, elucidates and laughs at all the bizarre events, ridiculous characters and stupid decisions that have shaped Britain’s story since 1945; leaving the Twenty-First Century reader feeling fantastically smug for having the benefit of hindsight.

A férfiak gyakran megfeledkeznek a bevásárlásról. Meg a házassági évfordulójukról. Mindez nem újság. Az is előfordul, hogy elfelejtenek elmenni a gyerekért az óvodába. Az azonban korántsem hétköznapi fordulat, hogy valaki teljesen elfelejti a feleségét. E regény főhősével pontosan ez történik: egy esős őszi délután a londoni metrón Vaughan egyszer csak rájön: fogalma sincs, merre tart és mi okból, sőt azt sem tudja, ki is ő, hogy hívják, mivel foglalkozik és hol lakik. Nincs egyszerű dolga, amikor nekilát mindezt kideríteni: először lerázzák, másodszor hülyének nézik, végül a kórházban, ahol szóba állnak vele, természetesen az adataira kíváncsiak... Nagy sokára előkerül egy barátja, aki segít felidézni egy-egy emlékfoszlányt, és kis időre befogadja amnéziás hősünket. Ő hazafelé egy gyönyörű, vörös hajú nőt pillant meg az utcán, akiről megtudja, hogy a felesége. Csak sajnos épp válófélben vannak... A neves angol humorista abszurd helyzetre építő romantikus regénye üdítően szórakoztató történet arról, hogy a szerelem mindig megérdemel egy második esélyt. John O’Farrell karrierje egy életre összefonódott a nevetőráncokkal. Tanulmányai után tehetségkutató versenyt nyert, majd stand-uposnak állt. Rajongóinak az arcára fagyott a mosoly, amikor a kilencvenes években politikai memoárok és szatirikus cikkek írására vetemedett. Ezután regényíróként és politikusként mutatkozott be. Aki azt hiszi, hogy itt vége a komédiának, az téved. O’Farrell egy időben vicceket írt Tony Blair és Gordon Brown miniszterelnökök számára. S vajon mit tartogat számára a jövő? Újabb nevetőráncokat mások vígjátékai, no meg gondterhelt homlokráncolást a sajátjai láttán – mondja magáról.