O'Malley John W.

A jezsuiták történetében tükröződik az egész újkori történelem: világszerte tevékeny részesei és alakítói voltak számos vallási, spirituális, kulturális, sőt időnként politkai folyamatnak is az elmúlt négyszázötven év során. Az amerikai jezsuita történész szerző rövid könyvében természetesen válogat az események, helyek és személyek között, hogy rajtuk keresztül megrajzolja egy szerzetesrend arculatát. A koronként változó külső mögött kiválóan érzékelteti azt a belső magot, amelyből a jezsuiták minden elkötelezettsége fakadt és ma is táplálkozik. O'Malley igyekszik szabaddág válni a jezsuitákról szóló korábbi történetírás kliséitől. Nem véletlenül, hiszen ezek eltúlzása vezetett oda, hogy a Jézus Társasága hol szentek, hol pedig ördögök gyülekezeteként élt a köztudatban. Egy reálisabb, béklyóitól megszabadított történetírás nemcsak a jezsuita emberek, de az egyháztörténelemnek is javára válhat. A könyvet mindazoknak ajánljuk, akik átfogó képet szeretnének kapni arról a szerzetesrendről, melyben megtestesült az újkori katolikus egyház egyik legnagyobb kihívása: a világgal való kapcsolat és párbeszéd.

A tiszta, hiteles forrásaiból merítve megújulni igyekvő egyházat szolgálta a II. vatikáni zsinat (1962-1965), mely számos szakértő szerint a XX. század legfontosabb vallási eseménye votl. Már megnyitása előtt sok reményt, félelmet, kíváncsiságot és spekulációt ébresztett az emberekben. Négy éve alatt a televízió nézőit lenyűgözték a zsinat elegáns, alaposan kidolgozott, színpompás és remekül megrendezett nyilvános szertartásai; a tanácskozások során kitörő váratlan drámai viták pedig szinte hetente az újságok vezető hírei közt szerepeltek. A zsinatról szóló könyvek soránba John W. O'Malley jezsuita történész munkája hiánypótló teljesítmény: alapvető szempontok szerint mutatja be e nagy jelentőségű tanácskozássorozatot. Olvasmányos áttekintést kínálva O'Malley három dolgot nyújt az olvasónak: először is ismerteti a lényeges történéseket 1959. január 25-étől, amikor XXIII. János pápa kihirdette a zsinatot, egészen az 1965. december 8-áig, a zsinat lezárásának napjáig; másodszor elhelyezi az eseményeket történelmi és teológiai összefüggésekben; harmadszor pedig néhány támponttal szolgál annak megértéséhez, hogy mit is kívánt elérni a II. vatikáni zsinat, melynek ismerete biztosítja a szerző szerint a legjobb, sőt a legfontosabb utat a római katolicizmus mai formájának megértéséhez.

A kötet a nyugati világ leghosszabb ideje fennálló intézményéről szól, amelynek jelentősége ma viszont szinte nagyobb, mint valaha. A pápák a nyugati világ elmúlt kétezer évének gyakorlatilag valamennyi nagy drámájában szerepet, sőt gyakran főszerepet játszottak. Napjainkban címlapokon jelennek meg, II. János Pálról pedig időnként úgy beszélnek, mint az évszázad emberéről. A pápaságot, amelynek gyökerei egészen Szent Péterig, Jézus apostolainak vezetőjéig nyúlnak vissza, ma Ferenc pápa testesíti meg. Ő a 266. azok sorában, akikkel kapcsolatban ma általánosan elismerik, hogy jogosan mondták magukat Péter utódjának. Néhányan közülük szentek voltak, mások bűnösök. Még a szent pápáknak is létezett sötét oldaluk. Ez a könyv nem azért beszéli el a történetüket, hogy megvédje vagy elítélje a pápákat és cselekedeteiket, hanem azért, hogy világossá tegye, miként alakult ki a pápaság intézménye.