Bea Palya

"Könyvet írok, magamról könyvet, akárkiről könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet. Mi a francnak. Belekezdtem, bátor vagyok - mégis inkább elszaladok. Kincseim vannak, megírom őket - kihajítom a számítógépet. Láthatóvá válok, lehetnék akárki - de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi. De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök. Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok - ed dig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam." (a Szerző)

Palya Bea új, Hazatalálok című albumával a hagyományt a dalszerzői munkát folytatva ismét egyetemes, a legtöbb embert érintő témához nyúl, így az új dalokban a párkapcsolati válság, az elválás-együttmaradás kérdése és a nehéz élethelyzetekből való felemelkedés és újrakezdés kerül a központba. "A modern válás szívbemarkoló témájáról nem ismerek albumokat és dalokat, sem magyarul, sem más nyelven. Pedig ha körbenézek, ez a valóság: a párok elválnak, az ezzel járó sérülések pedig feldolgozatlanul eszik a gyerekeket és felnőtteket, mint szú a fát. Továbböröklődik a bizalmatlanság és a fájdalom. Az immár ötvenháromezer emberből álló Facebook közönségem is erről a feldolgozatlan fájdalomról, dühről, magányról beszél. Kiírtam e témáról egy bejegyzést, egy nap alatt csatlakoztak az oldalhoz ezren, és majdnem háromszázan megosztották a saját válásuk történetét. A téma tehát nemcsak az enyém. De az enyém is. Ritkán beszélünk a párkapcsolati válság vagy a válás prózaiságáról. Arról, hogy a kisgyermekes létben sokszor nem marad egymásra idő, másra irányul a figyelem, a kötelek lazulnak, túlfeszülnek vagy végleg elszakadnak. A nehézségekre persze érvényes válasz lehet az egymás mellett való kitartás és maradás. De mi van akkor, amikor már semmi nem szól e mellett? Vajon merünk a válásra - ha már egyszer így döntöttünk, vagy így alakult -, mint egy új esélyre, lehetőségre tekinteni, ami az egyén fejlődésére és az újrakezdésre nyit kaput? Mi lehet a fontosabb: a családot összetartani vagy kilépni egy rosszul működő kapcsolatból? És azt hogy mondjuk el a gyerekeknek, hogy apa vagy anya már nem lakik otthon? Ezek súlyos kérdések tele nehéz döntési helyzettel, fájdalommal vagy épp megkönnyebbüléssel, olyan témák, amelyekről nehéz jól beszélni és amikkel nehéz szembenézni is. De az biztos, hogy a súlyos dolgok kimondása, költészetté, zenévé gyúrása egy felemelő folyamat, kiút ebből a maróan nehéz állapotból. Abban bízom, hogy a dalok segíthetnek majd a hallgatóknak is átgondolni a saját kapcsolatukat. Nincs biztos recept, nem akarom megmondani, mi a jobb: menni vagy maradni. De hiszek a megosztott történetek gyógyító erejében. Az a célom, hogy a válásról egy új (köz)beszédet teremtsek, amiben nem a másikra mutogatunk, bármennyire is könnyebb volna ez az út, hanem amiben mindenki a saját felelősségét vizsgálja, belemegy a gyászfolyamatba és tudatosan dolgozik az újjászületés folyamatán..." Palya Bea