László Passuth

Passuth László talán legérdekesebb, legizgalmasabb regényét tartja kezében az olvasó. A szerző egy archeológiai élményét foglalja regényes kertbe. Főhőse Imre, a bojtárgyerek, akinek természetes életét megzavarja egy filmes stáb érkezése. A rendező f elkarolja a tehetséges fiút, magával viszi a nagyvilágba, taníttatja. Imre belekóstol a filmezésbe, de a távol-keleti háború elragadja gyámapjától, és a véletlen Mexikóba sodorja. A bojtárfiúból archeológus lesz, s a szerző az ő életpályája révén cso dálatos, a múlt ködébe veszett világokat tár fel előttünk. Ebben a regényében Passuth László a maya, hettita, etruszk és az avar sírvilágot szólaltatja meg izgalmasan és szépen: Imre tudományos karrierjén keresztül ismeretlen világrészek és kultúrák történetével ismerkedik meg az olvasó. A könyv hiteles tudományos anyagát a szerző izgalmas cselekményekkel forrósítja át és észrevétlenül ismertet meg azokkal az archeológiai eredményekkel, amelyek segítségével megszólal az ezeréves sírvilág.

Négy ?ember menekül ebben az izgalmas szép regényben Európán keresztül, menekülnek talán a szerelem elől, talán önmaguk elől, talán önmaguk felé. Eszter egy francia művész mellett él, itt jön tudatára annak, hogy a férfi mellett elvesztette egész egyéni életét, gondolatait, érzéseit. Ezzel a függéssel akar leszámolni, amikor otthagyja Párizst, és amikor Európa szélére, Sztambulba menekül. Valami hasonló hajtja ide a magyar írót is, aki az Amszterdamból Pestre jött Edit elől menekül, hogy a márványtengeri szigeteken megint önmaga lehessen. És a regény merészen szimmetrikus kristályos kompozíciója ide vezeti a másik két embert is, hogy egy izgalmas éjjel beszélhessenek egymással, mind a négyen és próbálják magyarázni, megfogalmazni négy oldalról ugyanazt. Ezek mögött a magas színvonalú, finomságokban izgalmas dialógusok mögött vonultatja fel az író gyöngyfényű képekben egész Európát, Spanyolországtól Törökországig, Ázsia homoksivatagját, pálmáit és márványpalotáit, a béke boldog világát olyan utazó szemével és olyan író kezével, aki a városokról mindent tud, akinek a táj mindenét odaadja, aki az emberi szívek rejtelmeit jól ismeri.

Diego Velázquez, a regény csendes hõse látszólag alig lép az események elõterébe, ám négy évtizedet tölt a XVII. század elsõ felének leghatalmasabb udvarában, a madridi Alcázarban. Itt félelmes megfigyelõ- képességével, mûvészetének géniuszával rögzíti le a spanyol világhatalom szétbomlásának oly válságos és változatos korszakát.