Tamara Pataki

Az első világháború árnyékában egymásra talál a fiatal katonatiszt és a boszorkány. A férfit kétségek gyötrik, mert nem hisz az erőszakban, és nem osztozik a harc mámorában égő német vezetés elbizakodottságában. A nőt kérdések gyötrik, vajon miért irtotta ki az emberiség a boszorkányfaj nagy részét évszázadokkal ezelőtt, és lehet-e ennek ellenére szeretni őket, vagy jobb is, ha a nagy háborúban végképp elpusztítják egymást. Hans és Babette szerelmének tragikus háttere az yperni gáztámadás, amelyben több mint százezer ember halt meg vagy vesztette el látását, ahogy a férfi is, aki így lesz ember a sötétben. A mindössze tizenhat éves Pataki Tamara történeteit kézzel írja, így a kézirat nála ténylegesen kézirat - egy takaros, francia kockás füzet rejti. Hatalmas tehetséggel áldotta meg a sors. Olyan erővel festi meg az első világháború képeit, hogy az olvasónak az az érzése támadhat: a szerző maga is élt abban a korban... Maga is időutazó, mint hősnője, a fiatal testbe zárt hatvanéves boszorkány. Pataki Tamara másodikos gimnazista. Kilencévesen kezdett el írni a maga szórakoztatására, mert olyan történetre vágyott, amelyben minden fordulatot a saját kedvére alakíthat. Öt évvel később a Penna Írósuliban kapott megerősítést abban, hogy amit csinál, az mást is érdekelhet. Ennek az ösztönzésnek köszönhetően alig tizenöt évesen befejezte első regényét.