Sándor Pintér

Nógrád-, Heves-, Gömör- és Borsodvármegyének azon téreit, melyeket a Mátra hegylánc és kinyúló ágai behálóznak, választotta letelepedési helyül az általános elnevezés alatt ismert "palóc nép" vagyis "alullakók", mint ellenlábasai, a "hornyákok", azaz "felüllakók"-nak. Figyelmet érdemel még azon körülmény is, hogy a palócok lakta területen egymást érik a várromok, s azok az ott lakók anyanyelvén neveztetnek po. "pogányvár", "somoskő", "baglyas", "salgó", "fülek" stb. sőt nem létezik úgyszólván egy palóc község sem, melynek határában "várdomb", "várhegy", "várallya" nevezetű düllő nevek, vagy más hasonló elnevezések ne találtatnának, mintegy tanúbizonyságot teendő arról, hogy e népcsalád már a hajdankorban is gondoskodott megszállt helyének védelméről.