János Rátai

Érzésekkel nem lehet vitatkozni. Még gondolatokkal is nehéz. Többnyire fölösleges is. Hacsak a kényszer rá nem viszi az embert. Most éppenséggel ezt látom. Nukleáris fenyegetettség, földrésznyi területek éhínsége, világjárványok, önmagát hatványozó túlnépesedés, terrorizmus, migrációs robbanás, demenciával tetézett túlöregedés, létteret habzsoló energiaválság, sztratoszféráig ható környezetrombolás, intézményesített népbutítás, és még ki győzné felsorolni, hányféle szívbénító, gerincroppantó rémség tornyosul fölénk a civilizáció magaslatain. Ha komolyan hisszük, hogy sorsunk volt birtokba venni egy egész bolygót, globálisan, mert úgy emberi, azt is látnunk kell, hogy nincs esélyünk megfelelni közös felelősséget jelentő közös feladatainknak morális túlélőerőt adó egyetemleges öntudat, önismeret, önbecsülés, humanitás, vagyis a mostaninál sokkal valódibb demokrácia nélkül.

Érzésekkel nem lehet vitatkozni. Még gondolatokkal is nehéz. Többnyire fölösleges is. Hacsak a kényszer rá nem viszi az embert. Most éppenséggel ezt látom. Nukleáris fenyegetettség, földrésznyi területek éhínsége, világjárványok, önmagát hatványozó túlnépesedés, terrorizmus, migrációs robbanás, demenciával tetézett túlöregedés, létteret habzsoló energiaválság, sztratoszféráig ható környezetrombolás, intézményesített népbutítás, és még ki győzné felsorolni, hányféle szívbénító, gerincroppantó rémség tornyosul fölénk a civilizáció magaslatain. Ha komolyan hisszük, hogy sorsunk volt birtokba venni egy egész bolygót, globálisan, mert úgy emberi, azt is látnunk kell, hogy nincs esélyünk megfelelni közös felelősséget jelentő közös feladatainknak morális túlélőerőt adó egyetemleges öntudat, önismeret, önbecsülés, humanitás, vagyis a mostaninál sokkal valódibb demokrácia nélkül.