Géza Róheim

A turulmondának az Árpád-dinasztiával való kizárólagos kapcsolata kétségtelenné teszik, hogy a mondában egy igen ősi típusú, totemisztikus, koncepciós monda maradt reánk. Azonban a "totemisztikus" jelző még egyáltalában nem meríti ki mindazt, amit néplélektani szempontból a kérdésről elmondhatunk. A madár szereplését a lélekkel való kapcsolata determinálja, így tovább menve azt mondhatjuk, hogy az emberi lélek = madár, akkor az emberek királyának alteregója a madarak királya. Ezért válik a turul az uralkodó nemzetség totemállatává, hiszen mindenekfelett fontos, hogy az Árpádok háza el nem tűnjék, és ezért ejti teherbe a turul Emesét, hogy megszülhesse a kor hősét. Ez által a monda az a történet, amit a nép az eredetéről igaznak tart. Így formálva hősöket és csodás eseményeket. Elsősorban nem a szórakoztatás a cél, hanem a rejtett lelki, erkölcsi tulajdonságokon keresztüli tanítás morális tisztességről, emberségről, eredetről, ősökről. A monda nem hazudik, de az elbeszélés sodró formáját sokszor csodás elemekbe öltözteti.

Róheim Géza jártas volt a vallástörténetben, a folklorisztikában csakúgy, mint az etnológiában. Számtalan tanulmánya jelent meg a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában az Ethnográphiában Adalékok a magyar néphithez I. és II címen. "1925-ben tettem közzé egy összehasonlító tanulmányt a magyar népi hiedelmekről. Az első fejezet a táltosról, avagy a férfi varázslóról szól. Meg kell először is értenünk, hogy a magyar népszokások és hiedelmek zömét a mai magyarság földrajzi helyzete határozza meg. Németül, szláv nyelvekben vagy románul beszelő népektől körülvéve, a magyar folklór valószínűleg európai - azaz a magyarok átvevői ezeknek a szokásoknak éshiedelmeknek, a legtöbbjük tehát nem tőlük származik. A táltos tudománya viszont kivétel. A fent idézett könyvben kimutattam, hogy itt tulajdonképpen az európai folklórba beágyazott szibériai sámánizmussal állunk szemben. A táltosnak ezt az értelmezését Solymossy is megismételte, aki azonban nem találta szükségesnek, hogy idézze azt a könyvet, amelyet áttanulmányozott. Azóta sok új adatot közöltek erről a témáról, és jelenlegi célom az, hogy ezeket is felhasználva, mind a tisztán antropológiai,mind a pszichoanalitikus látószögből elemezzem az egész helyzetet. Ez a tanulmány kísérlet arra is, hogy felmutassam a sámánizmus más lehetséges maradványait a magyar folklórban."- írja tanulmánya bevezetőjeként maga a szerző

Róheim Géza (Budapest, 1891. szeptember 12. – New York, 1953. június 7.) magyar néprajzkutató, az etnológia pszichoanalitikai irányzatának világhírű tudósa. A „Magyar néphit és népszokások” című munkájának előszavában az alábbiakat írja: Ez a kis könyv arra törekszik, hogy a magyar néphit és népszokások terén való tájékozódást a tudományban előkészítése és annak eddigi eredményeit a közönség számára hozzáférhetővé tegye… Természetesen az ethnológiai célkitűzés mellett foglalkoztam az előforduló szokások pszichológiájával is és éppígy magától értetődik, hogy itt, mint már vagy tíz éve, minden munkámban egyedül a pszichoanalizis módszerét találtam célhoz vezetőnek. Gyerekkoromban arról ábrándoztam, hogy egykor majd én írom meg az új » Ipolyi-t «. Ez nem az a könyv, amelyet elképzeltem, de mégis úgy érzem, hogy szerény lépés a cél felé. És így Ipolyi Arnold jeligéjével bocsátom én is szárnyra munkámat. „Lépjetek be, itt is megtaláljátok az örök emberit.”