Noémi Saly

"A pesti Belvárost határoló belső körút a Deák Ferenc utcától a Vámházig a várfal tövében húzódó vizesárok feltöltésével jött lére. A 19. század elejétől kezdve végig a Kiskörút ívén impozáns közintézmények és magánpaloták sora épült a városfalra tapadva vagy közvetlenül a városfal peremén. A múlt és jelen figyelmet érdemlő épületei közül válogattunk ebben a kötetbe, és ahogy az egy könnyed sétánál lenni szokott, néhány esetben egy-egy érdekes vagy fontos ház bemutatása végett kissé letértünk az útvonalról. A városfal árnyékából száz év előtti jeles alakok tűnnek elő, számos kultúrhistóriai érdekesség és építészettörténeti adalék sorakozik fel, és láthatóvá válnak a legutóbbi évtizedek pozitív és negatív lenyomatai. A sorok között megmutatkozik a történelmi és politikai fordulópontokra reflektáló pesti polgárság és a város falakat és rendszereket túlélő folyamatos fejlődése. A könyv lapjain mintegy ötven helyszínről olvashatunk hosszabb-rövidebb leírást, a szövegblokkok tömörségét gondosan válogatott friss fotók és archív képek oldják. Reméljük, hogy sétakönyvünk a nagyközönség és a lelkes helytörténész számára is hasznosan forgatható olvasmány lesz a helyszíni szemlélődés és a fotelbéli lapozgatás alatt is." (a Kiadó)

Bár Saly Noémi azt írja magáról, hogy nem gasztroguru és nem is "legendás háziasszony", e gyönyörű könyvéből mégis az derül ki, mi mindent lehet hókuszpókuszok nélkül újrateremteni. Kiváló alapanyagokból, zöldségekből, gyümölcsökből, melyekhez vágódeszka, vájdling és éles kiskés illik; nagy lábos, merőkanál, szűrőkanál, üvegek és celofán. Ennyi az egész. Az én nőrokonaim is káposztát, tököt és tormát reszeltek, gyümölcsöt magoztak, és konyhájuk csábító illatokkal telt meg. Eperillattal, a vékony héjú paradicsoméval, meggyszörpével, a rotyogó baracklekváréval, vagy éppen a friss kaporéval. Mint a madár éneke - természetes volt, hogy a háziasszony a hosszú télre, ünnepekre vagy vendégségre készülve sosem jött zavarba. Saly Noémi könyve ezt az egyszerű, mégis sokszínű életgazdagságot kínálja olvasójának - a "spájz" mikrovilágában is a bensőséges, humanizált életet. Mert egy szép mai spájz - akár a poézis; nincs ennél magasztosabb.

SALY NOÉMI Hatszáz tojás, egy se görbe Molnár Julia szakátskönyve 1854 Gasztronómiánk történetének sötét foltja éppen az az időszak, amikor az úgynevezett "magyar konyha" kialakult. A 19. század első kétharmadában kinyomtatott szakácskönyvek németből fordított, lopott holmik. Ezért érdemes előkotorni a múzeumi kézirattárak, családi konyhafiókok mélyéről a kéziratos receptgyűjteményeket. Egy ilyet tart a kezében az olvasó. Jómódú nyugat-dunántúli háziasszony fazekaiba és tepsijeibe szimatolhatunk be az 1830-1850-es években. Még nem gázolunk szügyig paprikás zsírban, helyette - nyilván osztrák hatásra - húslevesben és tejfölben lehet lubickolni, de már vígan barnállik a rántás, és a ránk zúduló tojásmennyiség láttán nem dicsérhetjük eléggé a tyúkok serénységét. Hogy ez nem "magyar konyha"? De igen. Akkor és ott ilyen volt. (Annyit mondhatok: soha rosszabbat.) Ebből a könyvből nem lehet úgy főzni, mint egy mai szakácskönyvből vagy oktatóvideóból. Ihletforrásnak viszont nagyon jó, nyelvi és művelődéstörténeti kalandként pedig, remélem, érdekes és mulatságos. Saly Noémi

Ez a könyv tíz évvel ezelőtt megjelent egy másik kiadónál. Maradéktalanul elfogyott hamar, ezért is fontolgattam már két-három éve, hogy érdemes lenne újra megjelentetni. Azóta nagyot fordult a világ: az itt olvasható recepteket már én magam se csak kulináris érdekességként szedem elő, hanem egyre többet használok, ha másként nem, ihletforrásként a mindennapi főzéshez. Az előző kiadáshoz képest jó pár dolog változott. Frissítettem a bevezetőt, kivettem néhány olyan receptet, amelyiknek az alapanyagai ma már túlságosan drágák vagy nem kaphatóak, de betettem újakat is, így az eredeti 100 helyett most 130 szerepel. A régi leírásokhoz fűzött megjegyzéseim is bővültek, módosultak, igazodva a 2023-as bolti, piaci lehetőségekhez és árakhoz. Saly Noémi