Isa Schneider

Isa Schneider, megannyi regény szerzője ezúttal egészen sajátos művel lepi meg az olvasót. Műve nem regény, és nem is tudományos munka. Leginkább parapszichológia, paranormális jelenségek leírása, elemzése, vizsgálata, de van benne kevés néprajz, és némi történelem is. Különlegesen érdekes és olvasmányos mű, mert erdélyi emlékeire, történetei fűzi fel gondolatait jóslásról, telepátiáról, varázslatokról - de egy tapasztalt orvos mai tudásával felvértezve. "Bár évek óta foglalkoztat, hogy egyszer megírom a történetet, de soha nem volt rá időm. Bizonyára nem is került volna rá sor, ha a sors össze nem hoz tudós barátommal, a néprajzkutatóval - mondja az orvos-írónő. - ...beszélgettünk sámánokról, népi gyógyítókról, transzkulturális medicináról megemlítettem neki Rózsi nénit, aki neveltetésem egyik pillére volt..." Élvezetes, csevegő stílusú mesékbe (is) foglalt tények Isa Schneider és ismerősei különös megélései, a gyógyító javasasszony tevékenysége - miközben az olvasó maga is megtanulha tja a kártyavetés, a zaccból, babból jóslás "titkait".

Egy új és meglepő könyv kerül az Olvasó kezébe. Isa Schneidernek komoly olvasótábora van, amely türelmetlenül várja, hogy mikor jön az újabb, letehetetlen olvasmány: egy regény, amely az életünkről szól, amelyet falni fogunk, és addig nem hagyjuk abba az olvasást, míg nem érünk a végére. E könyv még az eddigieknél is érdekesebb: az író életregénye ez a mű, egy orvosnő élete, aki írni tud, és milyen jól! Isa Schneider ritkán szerepel a nyilvánosság előtt. Nem szeret "fennforogni". Most - először és utoljára - beengedi olvasóit az életébe. Egy olyan életbe, ahol - ha leveti a köpenyét - rájövünk: jé, az orvos is ember! Sebezhető, bántható, szerethető ember. Olyan, mint mindenki más: ő is szeret, szenved és dolgozik. Él. De egy önéletrajznál azért több ez a könyv: korrajz, orvostörténelem, és a határokon kívül élő magyar anyanyelvű orvosok kitárulkozása. Mindemellett kedves, őszinte, szórakoztató, ráismerünk, mert olyan "izás", de itt most többet kapunk: a szülőföldnek, az ifjúkor városának nagyon szép, lírai bemutatását. Isa Schneidert erről az oldaláról még nem ismertük.

"Lehetne ennek a könyvnek az is a címe, hogy Az orvosnő is csak ember. És néha, sajnos, pont úgy is viselkedik. Mert ebben a könyvben, kedveseim, nemigen lesz szó a hivatásról. Itt arról beszélgetünk, hogy mi is emberek vagyunk, és emberként is elkövetünk néhány baromságot, ezért mégis inkább az lett a címe: Házi papucsban. Ez azt jelenti, hogy hivatalon kívül, minden felelősséget elhárítva, olyankor, amikor éppen élvezem, szabad vagyok. Úgy értem: nem vagyok szolgálatban, egy évben kiveszek én is kétszer két hetet, és csak nagyon keveset idegeskedem. Főként olyankor, ha eszembe jut, hogy Kiss úr, a helyettesem ismeritek őt, szóltunk róla néhány közvetlen szót, hogyan teszi tönkre éppen most a rendelőmet. Ilyenkor bedobok egy-két nyugtatót, hogy derűsen élhessem túl a pánikot, aztán az élet megy tovább. És nem is rosszul. Majd meglátjátok. (A Szerző)

"Lehetne ennek a könyvnek az is a címe, hogy Az orvosnő is csak ember. És néha, sajnos, pont úgy is viselkedik. Mert ebben a könyvben, kedveseim, nemigen lesz szó a hivatásról. Itt arról beszélgetünk, hogy mi is emberek vagyunk, és emberként is elkövetünk néhány baromságot, ezért mégis inkább az lett a címe: Házi papucsban. Ez azt jelenti, hogy hivatalon kívül, minden felelősséget elhárítva, olyankor, amikor éppen élvezem, szabad vagyok. Úgy értem: nem vagyok szolgálatban, egy évben kiveszek én is kétszer két hetet, és csak nagyon keveset idegeskedem. Főként olyankor, ha eszembe jut, hogy Kiss úr, a helyettesem ismeritek őt, szóltunk róla néhány közvetlen szót, hogyan teszi tönkre éppen most a rendelőmet. Ilyenkor bedobok egy-két nyugtatót, hogy derűsen élhessem túl a pánikot, aztán az élet megy tovább. És nem is rosszul. Majd meglátjátok. (A Szerző)