Harold Schonberg

Populárně zaměřená kniha Životy velkých skladatelů od Harolda C. Schonberga, hudebního kritika New York Times, přináší portréty osobností evropské i americké hudby, počínaje Monteverdim, až ke klasikům 20. století, zaměřené převážně na jejich životní osudy, které jsou plasticky podané a okořeněné řadou charakteristických historek i svědectví současníků. Autor klade důraz více na biografické detaily života skladatelů a historické pozadí, než na analýzu jejich hudby. Tím, že je prezentuje jako životné postavy, obklopené reálným prostředím své doby, umožňuje čtenáři, aby se s nimi ztotožnil, poznal, oč usilovali a lépe pochopil jejich hudební odkaz. Čtenář se seznámí se všemi velkými zjevy, s Bachem, Handelem, Mozartem, Beethovenem, Chopinem, Verdim, Wagnerem, Mahlerem a mnoha dalšími. Jsou zde i kapitoly o národních evropských školách a lehčí múze, jež inspirovala dílo vídeňských Straußů, Sullivana, Offenbacha a dalších. Pro třetí vydání autor aktualizoval obsáhlou bibliografii a roz

Ez a könyv, mely az 1998-as nagy sikerű magyar kiadás utánnyomása, nem a szakmabelieknek, hanem az érdeklődő, zeneélvező, laikus nagyközönségnek íródott. Nem a műelemzést, hanem a zeneszerzők egyéniségét állítja a középpontba. Szakkifejezést csak annyit használ, amennyi elkerülhetetlen, viszont szívesen elidőz a kort, a környezetet, a komponistákat és közönségüket jellemző és megelevenítő érdekes, színes részleteknél, kevéssé ismert anekdotáknál, bőségesen idéz levelekből, emlékiratokból, korabeli újságcikkekből... Az olvasó pompásan szórakozik, és talán csak utólag eszmél rá, hogy mennyi mindent tanult közben. És korántsem csak azt, hogy hogyan akarta Händel kidobni az ablakon az ünnepelt szoprán énekesnőt, aki nem a kotta szerint énekelte az áriáját; hogyan pattant Berlioz a zenekar élére és mentette meg Requiem-je előadását, amikor a karmester a döntő pillanatban a tubákos szelencéjével foglalatoskodott; hogy zeneszerző csodagyereknek nem is Mozart volt a legbámulatosabb, hanem Saint-Saëns, aki háromévesen komponálta első darabját, ötévesen végigelemezte a Don Giovanni teljes partitúráját, és tízéves korában kívülről tudta Beethoven mind a harminckét zongoraszonátáját. A nagy zeneszerzők élete nem kuriózumgyűjtemény, még csak nem is életrajz-sűrítmények füzére: lapjain a zene története bontakozik ki, tudományosan megalapozva, de nem a tudomány elvontságával, nem a mindennapi közegéből, keletkezésének és megszólaltatásának körülményeiből kiszakítva. A zenét emberek alkotják, emberek adják elő, és emberek hallgatják. Nem érthető meg másképp, mondja Schonberg, mint az emberből: alkotójából és korából kiindulva. Ezért olyan eleven a könyv szövege, hogy úgy is lehet olvasni, mint egy izgalmas regényt.