Kathryn Schulz

Eighteen months before Kathryn Schulz's beloved father died, she met the woman she would marry. In Lost & Found, she weaves the stories of those relationships into a brilliant exploration of how all our lives are shaped by loss and discovery - from the maddening disappearance of everyday objects to the sweeping devastations of war, pandemic, and natural disaster; from finding new planets to falling in love. Three very different American families form the heart of Lost & Found: the one that made Schulz's father, a charming, brilliant, absentminded Jewish refugee; the one that made her partner, an equally brilliant farmer's daughter and devout Christian; and the one she herself makes through marriage. But Schulz is also attentive to other, more universal kinds of conjunction: how private happiness can coexist with global catastrophe, how we get irritated with those we adore, how love and loss are themselves unavoidably inseparable. The resulting book is part memoir, part guidebook to living in a world that is simultaneously full of wonder and joy and wretchedness and suffering - a world that always demands both our gratitude and our grief. A staff writer at the New Yorker and winner of the Pulitzer Prize, Kathryn Schulz writes with curiosity, tenderness, erudition, and wit about our finite yet infinitely complicated lives. Crafted with the emotional clarity of C. S. Lewis and the intellectual force of Susan Sontag, Lost & Found is an uncommon book about common experiences.

Azért ilyen nehéz tehát elfogadnunk akár a legapróbb veszteséget is, mert rádöbbent, hogy nem körülöttünk forog a világ, nem tudunk mindent megoldani, véges a hatalmunk. A vesztés alázatra tanít. Rákényszerít, hogy szembenézzünk elménk korlátaival: a ténnyel, hogy a vendéglőben hagytuk a pénztárcánkat; a ténnyel, hogy nem emlékszünk, hol hagytuk. Rákényszerít, hogy szembenézzünk akaratunk korlátaival: a ténnyel, hogy nem áll hatalmunkban megvédeni szeretett tárgyainkat az idővel, a változással, a véletlennel szemben. Mindenekelőtt pedig rákényszerít, hogy szembenézzünk a létezés korlátaival: a ténnyel, hogy előbb-utóbb szinte minden elenyészik vagy megsemmisül. Veszteségeink újra meg újra azt sugallják, hogy számolnunk kell ezzel az egyetemes mulandósággal - a döbbenetes, őrjítő, szívszakasztó ténnyel, hogy valaminek, ami az előbb még itt volt, hirtelen nyoma vész. Hitték volna, hogy átlagosan kétszázezer tárgyat veszítünk el életünk során? És elgondolkodtak már azon, hogy miképpen viszonyulnak hétköznapi veszteségeink az egész lényünket érintő, "nagy" veszteségeinkhez? Kathryn Schulz újságírót egy megtalált szerelem és egy mélységes gyász egyidejű, együttes élménye vezette arra, hogy esszé-memoár regényében feltegye magának ezeket a kérdéseket. Ez az ikertapasztalat adja könyvének gerincét, amelyben a szerző többek között azt vizsgálja, hogy a veszteség és a rátalálás kölcsönhatása hogyan formálja az életünket. Rávilágít a keresés fontosságára, legyen szó ősi romokról, új eszmékről, barátságról, hitről, értelemről vagy szerelemről. A The New Yorker munkatársaként dolgozó, Pulitzer-díjas Schulz kíváncsian, gyengéden és humorral ír öröm és bánat kapcsolatáról - és arról, hogyan kapcsolódhatunk mi, emberek egymáshoz.