Mihail Siskin

Mihail Siskin regényében első pillantásra minden egyszerű: egy fiú és egy lány - és levelek. Nyaraló. Az első szerelem. Ám a sors nem szereti az egyszerű történeteket. Egy behívó felforgatja a világ rendjét, megszakad az idők kapcsolata. A múlt válik jelenné: Shakespeare és Marco Polo, egy sarki repülő kalandjai és orosz katonák részvétele Peking bevételében. A szerelmesek a levelekben keresik egymást, hogy összekössék a kizökkent időt. Regény a titokról. Arról, hogy a halál ugyanolyan adomány, mint a szerelem. "Csak a meg nem írt levelek nem jutnak el címzettjükhöz. Van egy különleges posta, amely számára a távolságok, az évek, a halál nem létezik. Csupa rím minden. A világon minden mindennel összecseng, rímel. Ezek a rímek, mint a tövig bevert szögek tartják össze a világot, hogy szét ne hulljon." - Mihail Siskin Mihail Pavlovics Siskin orosz író 1961. január 18-án született Moszkvában. Apai nagyapja a kuláktalanítás során egy szibériai építkezésen pusztult el, nagyanyja két fiúgyermekével felmenekült a fővárosba, ahol takarításból élt. Az egyik fiú, Borisz a háborúban fogságba esett, s 1942-ben egy hamis feljelentés alapján agyonlőtték. Halálát megbosszulni akaró testvére - Mihail Siskin édesapja - tengeralattjáró-tisztként végigharcolta a nagy honvédő háborút, s helytállásáért kétszer is kitüntették a Vörös Zászló Érdemrenddel. Válásuk után az író akkoriban iskolaigazgatóként dolgozó édesanyja egymaga nevelte gyermekét. Andropov főtitkársága alatt elbocsátották állásából, mert megengedte, hogy diákjai az iskolában megemlékezzenek Vlagyimir Viszockijról. Mihail Siskin dolgozott házmesterként, aszfaltozó munkásként, majd elvégezte a Moszkvai Állami Pedagógiai Főiskola germanisztika szakát. Három éven át a Rovesznyik című folyóirat munkatársa volt, művészeti cikkeket írt, németből fordított. Ezután öt évig tanított a moszkvai 444-es számú iskolában. 1995 óta Svájcban lakik, itt ismerte meg második feleségét, a szlavista Francesca Stocklint. Az utóbbi években kizárólag irodalmi munkásságából él. 2011-ben ismét megnősült, felesége Jevgenyija Frolkova fotóművész. 1993-ban a Známja folyóirat odaítéli neki a legjobb elsőkötetes író díját. Az igazi bemutatkozás az Izmail bevétele című kötet, 2000-ben megkapja érte a Könyvkiadók Díját. Következő regénye, a Vénusz hajtincse 2005-ben nemzeti bestseller, egy évre rá a Nagy Könyv díjjal jutalmazzák. Németül írt esszékötete, a Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoj 2002-ben az év legjobb külföldi könyve volt Franciaországban. A 2010-ben elkészült Levélregény 2011-ben az év könyve lett Oroszországban.

Mihail Siskin regényében első pillantásra minden egyszerű: egy fiú és egy lány - és levelek. Nyaraló. Az első szerelem. Ám a sors nem szereti az egyszerű történeteket. Egy behívó felforgatja a világ rendjét, megszakad az idők kapcsolata. A múlt válik jelenné: Shakespeare és Marco Polo, egy sarki repülő kalandjai és orosz katonák részvétele Peking bevételében. A szerelmesek a levelekben keresik egymást, hogy összekössék a kizökkent időt. Regény a titokról. Arról, hogy a halál ugyanolyan adomány, mint a szerelem. "Csak a meg nem írt levelek nem jutnak el címzettjükhöz. Van egy különleges posta, amely számára a távolságok, az évek, a halál nem létezik. Csupa rím minden. A világon minden mindennel összecseng, rímel. Ezek a rímek, mint a tövig bevert szögek tartják össze a világot, hogy szét ne hulljon." - Mihail Siskin Mihail Pavlovics Siskin orosz író 1961. január 18-án született Moszkvában. Apai nagyapja a kuláktalanítás során egy szibériai építkezésen pusztult el, nagyanyja két fiúgyermekével felmenekült a fővárosba, ahol takarításból élt. Az egyik fiú, Borisz a háborúban fogságba esett, s 1942-ben egy hamis feljelentés alapján agyonlőtték. Halálát megbosszulni akaró testvére - Mihail Siskin édesapja - tengeralattjáró-tisztként végigharcolta a nagy honvédő háborút, s helytállásáért kétszer is kitüntették a Vörös Zászló Érdemrenddel. Válásuk után az író akkoriban iskolaigazgatóként dolgozó édesanyja egymaga nevelte gyermekét. Andropov főtitkársága alatt elbocsátották állásából, mert megengedte, hogy diákjai az iskolában megemlékezzenek Vlagyimir Viszockijról. Mihail Siskin dolgozott házmesterként, aszfaltozó munkásként, majd elvégezte a Moszkvai Állami Pedagógiai Főiskola germanisztika szakát. Három éven át a Rovesznyik című folyóirat munkatársa volt, művészeti cikkeket írt, németből fordított. Ezután öt évig tanított a moszkvai 444-es számú iskolában. 1995 óta Svájcban lakik, itt ismerte meg második feleségét, a szlavista Francesca Stocklint. Az utóbbi években kizárólag irodalmi munkásságából él. 2011-ben ismét megnősült, felesége Jevgenyija Frolkova fotóművész. 1993-ban a Známja folyóirat odaítéli neki a legjobb elsőkötetes író díját. Az igazi bemutatkozás az Izmail bevétele című kötet, 2000-ben megkapja érte a Könyvkiadók Díját. Következő regénye, a Vénusz hajtincse 2005-ben nemzeti bestseller, egy évre rá a Nagy Könyv díjjal jutalmazzák. Németül írt esszékötete, a Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoj 2002-ben az év legjobb külföldi könyve volt Franciaországban. A 2010-ben elkészült Levélregény 2011-ben az év könyve lett Oroszországban.