Szabó Benjamin

Hat diák közös tanulócsoportba kerül a Rudiban, azaz a Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézetében. Sádi, Röfi, Márkó, János, Zuzu és Alma Peti, vagyis a B Team tagjai kezdetben idegenek egymás számára. Ez az iskola tényleg az életre készíti fel őket, bár arról még sejtésük sincs, hogy ez pontosan mit is fog jelenteni. Az órákon olyan módszereket használnak a fiatalok nevelésére és képzésére, amelyeknek a törvényessége is kétséges, ráadásul a tanulócsoport a tanév indulása után nem sokkal óriási kalamajkába keveredik. Fogalmuk sincs, hová tart a történetük, de azt ösztönösen megérzik, hogy a slamasztikából csak összefogva, egymásban megbízva, egyszersmind a felnőttek világával szembefordulva tudnak kimászni.

A balatonvilágosi magasparton szilveszterre készül a különleges tehetségekből álló B Team. Hógolyóznak, ugratják egymás, falják Babi néni palacsintáját Márkóék nyaralójában. Váratlanul azonban szörnyű támadás éri őket, melynek során Alma Peti eltűnik. A gyerekekre rázárul a felnőttek világa, az idő vészesen telik, és a csapatnak arról kell döntenie, hogy bíznak-e a szüleik generációjában, elfogadják-e az ő utasításaikat, vagy inkább egy magasabb rendű, belső parancsnak engedelmeskednek. Az EPIC második része négy napnyi rohanás történetét meséli el. Mindannyian tudják, hogy csak akkor találhatják meg a barátjukat, ha előbb megértik, miért vitték el őt. Egyik jel vezet a másikhoz, egyik világ nyílik a másikba, és mire feltárul a bűntény titka, a csapat egységét már árulások és szerelmek is veszélyeztetik.

Ha egy Magyarországon megjelenő könyvnek pl. az a címe, hogy a „Gemenci erdő élővilága”, a legtöbb olvasó nagy vonalakban tudja, hogy a könyv megvételekor mire számíthat. E vaskos kötet a címe alapján nem ilyen árulkodó. Ez nem egy szakkönyv. Röviden, félre értés nélkül, nehéz megfogalmazni, hogy elolvasásakor mire is számítsunk. A szerző szerint: „Ez egy műszaki kalandregény, ahogy Ő megélte.” A könyvből a nem szakemberek is tényszerűen, képekkel, ábrákkal alátámasztva megismerhetik az atomerőművek építésével szemben kialakított különleges követelményeket, egy ilyen monumentális építmény és szerkezet létrehozásának történetét a birkalegelőtől az áramtermelés megkezdéséig. Azt a küzdelmet, ahogy egy ilyen kis ország ipara, az azt megtestesítő szakembereken keresztül ehhez a feladathoz fel tud nőni. Ez példa értékű lehet a jövő időszakra tervezett létesítésekre is. Ez a könyv a XX. század második felében olyan magyar „gigantikus” eseményt, egy 20 éves korszakot tár az olvasó elé, amely máig és még hosszú ideig sokrétű pozitív hatással lesz minden Magyarországon élő emberre. A könyv tudatosan három vonulaton keresztül lett szerkesztve: - A normál betűkkel írt szöveg, dokumentumokkal is igazolható műszaki, gazdasági, társadalmi történelem. - A dőlt betűs részekben benne van az író szubjektív véleménye is. - A bekeretezett részek eredeti dokumentumok, amelyek egyrészt hitelesítik a könyvet, másrészt bővebb betekintést adnak az akkori, szakmai és országos vezetés sokunk által nem ismert mindennapjaiba.    --- "Atomenergia" - egy szó, egy fogalom, amely 60 éve megosztja a közvéleményt, még a békés célú alkalmazása, a társadalmi jólétet segítõ felhasználása is ellentmondásokkal terhes. A nukleáris ipar bölcsõjénél olyan lángelmék bábáskodtak, mint Wigner Jenõ, Szilárd Leó és Teller Ede, Magyarország mégis meglehetõsen késõn, 1983-ban helyezte üzembe elsõ és ez idáig egyetlen atomerõmûvét. A paksi nukleáris létesítmény több mint 20 éves, s a tervek szerint még legalább negyedszázadig fogja szolgálni a villamosenergia-ellátását. Az erõmû létesítésérõl, üzemeltetésérõl számos könyv és írás jelent meg, történetét rendszeres éves kiadványok tartalmazzák. Egyetlen fehér folt maradt, az 1960-as, 70-es évek ellentmondásos világa, amikor a magyar atomerõmû létesítésével kapcsolatos döntések születtek, illetve szakadatlanul módosultak. Végre ez a korszak is feldolgozásra került, s a körkép tel