Olimpia Szabó

Párizs, 1720. Marguerite Pancatelin rendfőnök asszonynak kilencven „önkéntest” kell találnia az árvák és kitaszítottak közt, hogy az óceánon átkelve hozzámenjenek a frissen francia kézre került La Louisiane gyarmatosítóihoz. A hányattatott hajóút valószínűtlen barátságokat szül: így szövődik össze a tizenkét éves, éles nyelvű árva, Charlotte, az abortusz miatt elítélt Genevieve és a hallgatag, bolondnak pletykált arisztokrata lány, Pétronille sorsa. A hajóút ragályokkal és kalózokkal terhes, de sokkal feszítőbb a kérdés: mi vár rájuk odaát a teljes ismeretlenben? Együtt maradhatnak-e, s megtalálhatják-e a teljesen idegen környezetben jobbik önmagukat? A pelikánlányok egyszerre merész és megindítóan finom regény barátságról, szolidaritásról és vágyról: egy igazi női véd- és dacszövetség kemény küzdelme a vad természet, a férfiközpontú társadalom és az ismeretlen ezer arca ellen.

A Hatalmas kis hazugságok és az Evelyn Hugo hét férje találkozik ebben a lebilincselő drámában, mely a női barátságok toxikus oldalát mutatja be Hongkong leggazdagabb szereplőin keresztül, ahol mindenki súlyos titkokat őriz, és néhányan ölni is képesek azért, hogy ne derüljön fény rájuk. Amikor Martina Torres megérkezik gazdag férje oldalán a fényűzéssel teli és állandóan nyüzsgő Hongkongba, a világ látszólag a lábai előtt hever. A csillogás azonban megtévesztő lehet: a mindennapjai hamarosan egy idegen városban telnek unalomban, munka és barátok nélkül, eltartott feleségként. Nem sokkal később a sors összehozza Veronica Hawkinsszal. A kifinomult ízlésű, gyönyörű és rendkívül vagyonos üzletasszony még a régi Hongkongot testesíti meg utolsó élő tagjaként annak a brit kereskedődinasztiának, amely a gyarmati uralom fénykorában építette fel a várost. Veronica felajánlja barátságát Martinának, és a szárnyai alá veszi, Martina pedig hirtelen nemcsak a város elitjének mindennapi életében kezd el magabiztosan mozogni, a legfontosabb üzleti szereplőkkel találkozik és extravagáns partikon vesz részt, de úgy érzi, rátalált arra az énjére, aki mindig is lenni szeretett volna. Aztán Veronica váratlanul meghal. Vízbe fullad egy jachtról leesve, melyen épp egy adománygyűjtő gálát tartottak. Egyetlen szemtanú sincs. Kinek állhatott érdekében leszámolni a nővel? Milyen kellemetlen hazugságokra derülhet ezáltal fény? És a történtek után miért érzi Martina, hogy az ő élete is veszélyben van? A félig argentin, félig norvég származású Kristina Pérez több mint egy évtizedet töltött újságíróként Hongkongban, és első felnőtteknek szóló regényében egy rendkívül különleges, ármánnyal és megtévesztéssel teli világba invitálja az olvasót, ahol semmi sem az, aminek látszik.

Mi lenne, ha elutazhatnál a múltba? Alice holnap lenne negyven. Aztán reggel felébred, és 1996-ban találja magát. Újraéli a tizenhatodik születésnapját. Nem csak az döbbenti meg, milyen volt a külseje kamaszkorában, nem is az, hogy viszontlátja a fiút, akibe gimiben bele volt zúgva: legjobban az apján hökken meg, aki alig több mint negyvenévesen sármos, energikus. Így, hogy rálát élete további menetére, néhány múltbeli esemény új értelmet nyer. Ha változtathatna valamin, megtenné? A jelenben, mi tagadás, nem boldog. Az apja kórházba került, párkapcsolata nincs. Tulajdonképp semmi vész, de ez így mégsem az igazi. Talán a múltba tett kirándulás segít rájönni, mi hiányzik?

A Titok Párizsban és a Római kalandok szerzőjétől Ketten: love story. Hárman: már tömeg. Elhallgatások, árulás és sokkoló felfedezések várnak Svédország lélegzetelállító üdülőszigetein... Bell Everhurst imádja a munkáját: Stockholm régi városnegyedében dolgozik, egy gazdag és elbűvölő házaspár, Hanna and Max Mogert három gyermekére vigyáz. De egy nap minden megváltozik. Egy nő telefonál valami klinikáról, amelyről Bell még sosem hallott, és megkéri, adja át az üzenetet: Hanna férje magához tért. De nem Maxról beszél. Fény derül Hanna múltjára, és ez katasztrofális következményekkel jár. A család elutazik, hogy egy idilli svéd szigeten töltsék a nyarat - vajon Bellnek kell állnia a sarat helyettük?

Memoár bátorságról és áldozathozatalról, egy fiatal nő tollából, aki elmenekült bántalmazó családjától és Szaúd-Arábia elnyomó közegéből – és akinek menekülését lélegzet-visszafojtva figyelte az egész világ. 2019 elején, több mint egy éven át tartó gondos tervezés után Rahaf Mohammed végre elmenekült Szaúd-Arábiából, bántalmazó családjától – de csak Bangkokig jutott, ahol elvették az útlevelét. Ha kényszerűségből hazatér, biztos volt benne, hogy meggyilkolják, ahogy ez a többi lázadó nővel is történni szokott Rahaf hazájában. Üldözői a szállodai szoba ajtaján dörömböltek, amikor regisztrált a Twitterre. A tizenéves lány a világtól kért segítséget, és a világ válaszolt: egy nap alatt negyvenötezer követője lett, és a követői elintézték, hogy Nyugaton kapjon menedékjogot. Rahaf Mohammed most elmondja történetét, amelyből kiderül, hogyan nevelkednek a fiatal nők ebben a zárt királyságban, miközben férfi gondviselőjük markukban tartják őket. Rahaf hihetetlen jómódban élt, de alá kellett vetnie magát a férfi családtagok – köztük a nagyhatalmú politikus édesapa – akaratának. Gyermekkorában mindennapos volt a bántalmazás, félrevezetés, elnyomás. A lázadó bemutatja kezdeti tapogatózását a szaúdi menekültek online hálózatában, akik titkos kódokkal kommunikálnak, és egymás segítik abban, hogyan jussanak ki hazájukból, majd rátér arra, hogy Rahafnak hogyan sikerült egymágában Kanadában menekülnie. A kezünkben tartott kötet egy nő harcának krónikája, aki nem nyugodott, amíg ki nem vívta vágyott szabadságát. „Csupán egy autóút választott el a szabadságtól. Több mint egy éve vártam a megfelelő pillanatot, hogy megszökhessem. Tizennyolc éves voltam, és rettegtem, hogy hiba csúszik a gondosan kidolgozott tervembe. De nem bírtam tovább az állandó félelmet, a kegyetlen szabályokat és az ősi szokásokat, amelyek Szaúd-Arábiában megnyomorítják, sőt néha ki is oltják a hozzám hasonló lányok életét. Repesett a szívem, amikor elképzeltem, hogy máshol élek. A telefonom nálam volt, az útlevelemet viszont a legidősebb bátyám őrizte. Minden azon múlt, meg tudom-e szerezni és addig rejtegetni, amíg el nem érkezik a menekülés ideje. Nyugalmat erőltettem magamra, játszottam az engedelmes lányt, aki összepakol az utazásra, pedig hullámokban tört rám a szorongás, miközben a hálószobámból figyeltem a családtagjaim készülődését, aztán pedig összegyűltünk ebédelni, mielőtt útnak indulunk Kuvaitba. Családi üdülés keretében egyhetes rokonlátogatásra készültünk Kuvaitvárosba, amely tíz órányi autóútra esett Háiltól, ahol laktunk. Itt volt a lehetőség, hogy végrehajtsam a tervemet.”

A gyereknevelés elfeledett ősi módszerei Azokban a közösségekben, amelyek ma is őrzik ősi életformájukat, a gyerekekből kiegyensúlyozott felnőttek lesznek. Mit tanulhatunk ezektől a hagyományőrző kultúráktól? Dr. Michaeleen Doucleff ki akarta deríteni, mi az, amiben a nyugati szülők rossz nyomon járnak. Elment Mexikóba, a majákhoz, a sarkvidékre, az inuitokhoz, és Tanzániába, a hadzabékhoz. Ezek a szülők egészen más jellegű kapcsolatot alakítanak ki a gyerekeikkel, mint a nyugati szülők többsége: nem kontrollálni akarják őket, hanem együttműködni velük, nem a félelemre építenek, hanem a bizalomra, és az egyéni igényekre összpontosítanak, nem arra, hogy életkorának megfelelően hol kellene tartania a gyereknek. A gyerekek hihetetlenül kedvesek, nagyvonalúak és előzékenyek lesznek, anélkül, hogy kiabálnának velük, unszolnák vagy öt-tíz percre a szobájukba küldenék őket. A maják mesterien nevelnek együttműködő gyerekeket. Nem kell lekenyerezniük, fenyegetniük vagy feladatokat adniuk nekik. A gyerekek attól kezdve, hogy megtanulnak járni, segítenek mindenben. Az inuit gyerekek hatékonyan elsajátítják szüleiktől az érzelmi intelligenciát. Amikor a gyerek kiabál, csapkod vagy rendetlenkedik, az inuit szülő szelíden, higgadtan reagál, ezáltal a gyerek megtanul lecsillapodni, és ellesi, hogy előbb gondolkodjon, és csak utána cselekedjen. A hadzabé szülők önálló, magabiztos gyerekeket nevelnek. Egyszerűen védik meg gyerekeiket a stressztől és a szorongástól, amely az amerikai gyerekek körében oly gyakori. Doucleff a saját lányán is ezeket a módszereket alkalmazta, és a lánya fegyelmezett maradt, anélkül hogy Doucleff kiabált volna vele. Doucleff pszichológusokkal, neurológusokkal, antropológusokkal és szociológusokkal interjúzott, és levezette, hogy az itt tárgyalt módszerek hogyan hatnak a gyerekek szellemi egészségére és fejlődésére. Ez a praktikus tanácsokkal teli könyv segít újragondolni a gyerekekhez fűződő kapcsolatunkat, és elmondja, hogyan lehet az ősi, működőképes gyereknevelési módszert jelenlegi körülményeink között alkalmazni.