Júlia Szendrey

Petőfi Sándor özvegye a rásütött hűtlenség billogával élte le rövid életét, megküzdve szerelme elvesztésén túl azzal a teherrel is, hogy bár nőként és családanyaként akart létezni, szembe kellett néznie a költőt istenítő magyar írótársadalom, a politikusok, és ugyanúgy a közemberek ítéletével. Nem is bírta sokáig, 39 évesen elhunyt. A Szendrey Júliát valóságos és teljes valójában bemutató könyv majd száz éve várja, hogy fellapozzák. Részleteket már kaptunk belőle, de hosszú időnek kellett eltelnie egy olyan új társadalom létrejöttéig, amelyben a romantikus hős bálványozásánál fontosabb a történelem racionális megközelítése, az igazság lehető legteljesebb feltárása. Szendrey Júlia naplóját önmagának írta. Felemelő érzés olvasni a sorait. De ez a könyv nemcsak az ő írásait, leveleit tárja elénk. Oldalain olyan eseménykrónikát, feljegyzéseket is olvashatunk, amelyekből Petőfi Sándor tragikus halálának körülményeit is megismerjük. Nem csoda, hogy ez a könyv nem került nyomdába ennyi éven át, hiszen a nagy költőt boldognak, élőnek akartuk tudni, akár a messzi Szibériában, nem pedig vérbe fagyva a csatamezőn. Júlia kálváriája nem Petőfi elvesztésével kezdődik, hanem a költő iránt fellobbanó szerelmével, hiszen szülei ellenezték a házasságot, de hite elég erős volt, hogy legyőzze a kételkedőket. Tudta, érezte: ők ketten rokonlelkek. Alig háromévnyi házasságot kapott cserébe, igaz, hírnevet is, aminek élete során csak a hátrányát érezte. Szerelme a későbbi megpróbáltatásokkal sem hunyt ki, ahogy Bethlen Margit grófnő gyönyörűen megfogalmazta: "hogyha Petőfi visszatérne a síri világból az özvegyi fátyolért, melyet szerelmese hűtlenül eldobott, nem találná fejfájára akasztva, mert Júlia, bár levette azt fejéről, a lelkét burkolta belé, és az azóta is ott van, elsötétítve körülötte a világot."

Szendrey Júlia egyszerre volt a „feleségek felesége”, és saját és a nemzet gyászát eláruló bukott és megvetett nõ. Egyszerre volt a költõ fiát elhanyagoló rossz anya, és második férjétõl született három gyermekét példásan nevelõ, gondos asszony. Egyszerre volt ünnepelt írónõ, és egy a szerelmére érdemtelen, kéjhajhász férfi meggyötört, testileg-lelkileg kizsákmányolt felesége. Szendrey Júlia csak egy valami nem lehetett gyötrelmes és keserves kínok közt lelt haláláig soha: önmaga. Vannak a múltnak örökké vitatott és meg nem értett személyiségei. Petõfi felesége, majd özvegye kétségtelenül ezek közé tartozik. Ez a Szendrey Júlia naplórészleteit, válogatott mûveit és egyben Szana Tamás 1891-es, kortárs forrásokból táplálkozó életrajzát tartalmazó kötet ennek a szerencsétlen sorsú, tragikusan korán elhunyt asszonynak a portréját igyekszik bemutatni elfogultságtól és haragtól mentesen, hogy végre megláthassuk benne azt, aminek született: a tehetséges, rendkívül okos és érzékeny írónõt.